Speedtest repül a cél felé, nyergében Pap Gabriella

A 2019-es szezon már negyedik visszatérőnkkel örvendezteti meg a magyar galopp sportot, a hétévégén kiváló amatőrlovaunk, Pap Gabriella is visszatér a nyeregbe. Gabi már megannyi amatőrversenyben, több alkalommal nemzetközi szinten is képviselte hazánkat. Általában férje, Csupor Ferenc istállójában igyekszik helyt állni, a Tatai Team oszlopos tagjaként munkában és versenyben is rendszeresen lovagol, ugyanakkor könnyű terhe révén több idomár is kitüntette már bizalmával, melyet legtöbbször igyekezett is meghálálni.

Gabi második gyermekük születése miatt hagyta ki a 2018-as szezont, gyönyörű kislányának, Szófiának 2018. július 31-én adott életet. Azóta a kis hölgy már maga is rendszeres látogató a galoppon, persze csak mint néző, vasárnap viszont egy futam erejéig nélkülöznie kell majd édesanyját, hiszen Pap Gabi ismét lovagol, az év első Amatőrverseny Hendikepjében. A 8 lovas társaságban a hároméves Macaron-t fogja ülni top súly mellett, de még a 68 kg ellenére is az esélyesek közt tekintünk a párosra. Macaron jobbak között is bizonyított már, a jelenlegi V. osztályban pedig korrigálhatja tavalyi halványabb év végi eredményeit.

A Nemzetközi Amatőrkupa Hendikep után a győztesek körében lelkes csapatával Speedtest, nyergében Pap Gabriella

Gabit is megkerestük, hogyan vélekedik a visszatérésről.

A szülés után természetes, hogy kihagytál egy hosszabb időszakot, hiszen a kislányod lekötötte minden idődet, mikor ültél vissza először?

Télen ültem először nyeregbe. A jobb idők óta pedig rendszeresen lovagolok napi szinten, 2-3 lot-ot, igyekszem újra visszakerülni a vérkeringésbe.

Hogy megy a felkészülés?

Eddig minden rendben, bár tegnap jól összetörtem magam munka során. A lovam megijedt valamitől, bakozott párat engem pedig annyira hirtelen ért a dolog, hogy nem tudtam kivédekezni és végül leestem.

Ugye nem lett komoly bajod?

Szerencsére semmi komoly, lett egy jó nagy seb a lábamon, de túlélem.

Díjátadáson Nemzetközi Amatőrkupa Hendikep után, a győztes Speedtest és Pap Gabriella

Milyennek látod az esélyeid Macaronnal?

Szeretem a hosszú távú versenyeket, sokkal inkább, mint a sprinteket, ahol csak menni kell, amíg véget nem ér a verseny. Ehhez képest itt 1900 méteren bőven lesz lehetőségem, hogy megfelelően beosszam a lovam, egy ilyen versenyben szerintem ez nagyon sokat fog számítani. Türelmes vagyok, szerencsére verseny közben is, így ezt a fegyvertényt próbálom meg kihasználni. Egy kicsit izgulok, de várakozással telve készülök a hétvégére.

További sikeres felkészülést! Vasárnap találkozunk a 3. galopp napon!

Varga Áron

fotók: Dr. Kovács Gábor

„Nem akartuk ezt a címet adni: Káposztásmegyer. Hosszú szó, és ami népszerű azt szereti az ember rövidíteni.” Írja 1922-ben Starttól Célig Pálmai Henrik és Krúdy Gyula a magyar turf történelmének emléket állító könyvében.

Káposztásmegyer élete az 1800-as évek közepén után indult, mint tréning telep, elsősorban „falkázásra” készíteni lovakat. Fries Hansi aki magyar fiúkkal és versenylovasokkal készítette  és versenyeztette lovait volt az első  aki Megyert versenyekre való felkészülésre használta. Kvalitásait  gyenge ló anyaggal is bizonyította, mikor Lovik Károly mellé állt.

„A századfordulóig és az első világháborúig a lóversenysport és a telivértenyésztés hazánkban elérte a fejlődésének és népszerűségének olyan fokát, hogy bármely nyugati országhoz hasonlítani lehetett.  A budapesti alagi és káposztásmegyeri meetingeken kívül sok vidéki pályán rendeztek futamokat”. Írja  Dr Fehér Dezső Az angol telivér Magyarországon című könyvében.

Felsorolnék néhány példát micsoda bőség volt akkoriban a futtatók és közönség számára: 1906 Magyar Turfkrónika szerint: Magyar tenyésztésű és tréningezésű lovak futottak több mint 30 pályán, többek között: Budapest, Bécs, Alag, Pécs, Sopron, Kassa, Siófok, Tata, Debrecen, Tátra Lomnic, Pardubice, Kottingbrun versenypályáin egy-egy meeting napon, hogy csak a nagyobbakat említsem.

Befejezésül visszatérnék Krúdy – Pálmai könyvének gondolataihoz, mely könyv akkoriban a legmodernebb nyomdatechnika felhasználásával készült: ”Néhány lelkes, áldozatkész turfbarát Rátonyi, Reiss Henrik, gróf Pejacsevich Albert és gróf Erdődy Rudolf voltak az alapítói hippikus küzdelmek ez új terének. A közönség nem nagyon járt ki eleinte aminek a pálya minden hibájától eltekintve, még az is oka volt, hogy akkor még a város szívében ott díszelgett a gyönyörű pesti lóversenytér, ott volt a nagyszerű alagi gyep….(micsoda kényeztetése a telivér rajongóknak F.A.) Ez az állapot azonban nem tartott sokáig…..a barbár vörös uralom végleg tönkretette a Thököly-úti pályát és a lóversenysport újra megkezdődött a megyeri gyep lett az ami azelőtt az alagi úrlovasverseny volt a pesti meetingek mellett. A megyeri pálya csinosodni kezdett, új tribünt emeltek, új mázsáló, új istálló épült, a miniatűr ring kibővült, a toto kasszák megsokasodtak, és alig egy-két esztendő alatt, úgyszólván a máról holnapra a megyeri versenytér megszépült, megnőtt: a serdülő kis maszatos leányból szép asszony lett…”

Fekete Attila

fotók: Turf Archívum

Diplomata és Bakos Gábor

Hónapok óta javában tart az ügető-, néhány hete pedig a galopp szezon is megnyitotta kapuit, a sík szakág mellett pedig hamarosan indulnak a hazai gátversenyek is, ezzel is színesítve a kínálatot.

A jeles esemény a hatodik versenynapon, azaz a Tavaszi Lóverseny és Food Truck Show-n (május 5.-én) kerül majd megrendezésre, több kiemelt hazai nagydíj társaságában, az év első ugróversenye a Ceglédberceli Gátverseny lesz. A futam névadója, Ceglédbercel maga is híres a remek ugrólovairól, gondoljunk csak a közelmúlt sztárjára, Diplomatára, aki szintén a település közelében fekvő tréningtelepen készült hazai és külföldi megmérettetéseire is. Természetesen az ország több pontján igyekeznek trénereink egyre jobb és jobb gát lovakat képezni, a nyírségi szekcióból Suták János, Inárcs mellől pedig Zala Csaba hozza a legjobbakat, emellett természetesen az Alagi Tréningközpont trénerei is nagy hangsúlyt fektetnek az egyre inkább piaci résnek tekinthető gátversenyekben is kiteljesedni.

Varga Áron

fotó: Dr. Kovács Gábor