/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

A Tattersall-ház története – IV. rész

Vaguely Noble

Írta: Tony Morris, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Northern Dancer

Előző írásunkban beszámoltunk arról, milyen szerepe volt a Tattersall-háznak a világ valaha élt legbefolyásosabb ménjének, Northen Dancernek megszületésében. Közel két évtizedet ugrunk a folytatáshoz.

A legszenzációsabb és talán a legemlékezetesebb üzlet az 1967-es decemberi árverésen köttetett a newmarketi Park Paddocks-ban. Még ötven év távlatából is kijelenthető, hogy a nevezetes pillanat minden várakozást felülmúlt, és egy csodálatos telivér karrierjének csupán első fejezete volt. Egy két éves mén nevétől volt hangos a szakma, aki májusi csikóként fejletlen és szinte minden kilátás nélküli lónak ígérkezett, ráadásul apja teljesítménye sem volt igazán kiemelkedő.

Vaguely Noble

Vaguely Noble-ról van szó, akiben annyira nem bízott tenyésztője, Lionel Holliday őrnagy, hogy egyetlen angol klasszikus versenybe sem nevezte, mert úgy vélte, nem lesz keresnivalója a legjobbak között. Az ír Westmeath grófság Cleaboy Studjában tenyésztő egykori katonatiszt jól érzékkel válogatta össze tenyészállatait, és rendkívüli szigoráról volt nevezetes. A legkisebb nézeteltérés vagy véleménykülönbség is elég volt neki ahhoz, hogy megváljon idomárjától, és bizony, rengeteg skalpot gyűjtött össze. Nyolcvanöt esztendős korában azonban elhunyt, lovai a Tattersall’s-hoz kerültek, és a telivér kereskedés egyik legemlékezetesebb története vette ekkor kezdetét. Csak emlékeztetőül: 1967-ben járunk.

Holliday őrnagy

Az őrnagy hagyatékát fia, Brook vette át, és a tréningben lévő lovakat az éppen aktuális Walter Wharton idomárnál hagyta, köztük Vaguely Noble-t is. A ló 1967 augusztusáig nem lépett pályára. Első versenyében, egy newcastle-i, nyeretlen kétéveseknek kiírt futamban közeli másodikként végzett 1200 méteren. A doncasteri St. Leger mítingen ismét második lett 1400-on, bár itt kissé jobban lemaradt. Ezek nem rossz eredmények. Vaguely Noble megmutatta, van benne tehetség, bár teljesítménye még így sem jogosított nagy reményekre. Megváltozott azonban a helyzet, amikor az ascoti Sandwich Stakes-ben tizenkét hosszas győzelmet aratott a mezőny tizenhét másik lova felett, szintén hét furlongra. A tulajdonosnak azonban még így is kételyi voltak, de mégis utónevezte lovát a kétévesek mérföldes erőpróbái közül az egyik legrangosabba, az Observer Gold Cupba (1971 óta Racing Post Trophy). A doncasteri futamnak a híres Connaught volt a favoritja, azonban nem tudták berakni a startgépbe. Vaguely Noble esélyeit 8/1-hez adták a bukmékerek. A befutóegyenesre fordulva a mezőny végén versenyző, és rossz pozíciót elfoglaló Holliday-ló előtt szűk rés nyílt, amelyen átpréselte lovasa, Bill Williamson, és egyre nagyobb ütemben gyorsulva faképnél hagyta versenytársait. A célba hét hosszal ért üldözői előtt.

Elképzelhető volt, hogy csupán az ascotihoz hasonló puha talaj vált a ló előnyére, erre a teljesítményre azonban mindenki felkapta a fejét, hiszen a győzelem azt jelentette, Vaguely Noble Nagy-Britannia és Írország egyik legjobb kétévese. Egy ehhez hasonló győzelem után madarat lehet fogadni minden tulajdonossal. Ez alól kivétel volt az apja modorát öröklő, mogorva Brook Holliday. Megtiltotta idomárjának, hogy interjút adjon, és ő maga is csak annyit mondott foghegyről az izgatott zsurnalisztáknak, örül ugyan a sikernek, de esze ágában sincs változtatni tervein, decemberben eladja a lovat. Ez október 28-án történt, az árverésre december 7-én került sor. A két dátum közötti időben mindenki azon törte a fejét, mennyiért fog elkelni a ló, és ki veszi meg. A tény, hogy Vaguely Noble nem volt benevezve egyetlen klasszikus versenybe sem – abban az időben még nem lehetett e futamokra utónevezést beadni – kizárta a hazai vásárlókat. Szinte bizonyos volt tehát, hogy külföldre kerül a kétéves, már csak az volt a kérdés, kinek lesz rá elég pénze.

Flying Fox

A sajtóban hamar szárnyra kaptak a rekord árat beharangozó vélemények. Az addigi legmagasabb áron gazdát cserélő, tréningben lévő ló Flying Fox volt. 37.500 guinea-t fizettek érte 1900-ban. A legdrágább telivér, a fedezőménként eladott Solario, 47.000 guinea-be került 1932-ben. Egyesek kételkedtek abban, hogy új rekord születik, hiszen Vaguely Noble afféle celebritás volt csupán, igazán komoly teljesítményről nem lehetett beszélni. Csakhogy a hatvanas évek végére hihetetlen mennyiségű pénz gyűlt össze a lóversenyzés háza táján, és a nyugati nagytőke értékrendje alaposan megváltozott a század eleji hangulathoz képest. A kockázattal mit sem törődve, egyes futtatók hajlandók voltak 36.000 guinea-t (mai értéken fél millió font) az ígéretes yearlingekért. Az új eladási rekord benne volt a levegőben. Vaguely Noble a második helyet foglalta el a z évjárat ranglistáján. Megjegyezzük, a december 7-i árverésig minden versenyt töröltek, a hirtelen kitörő száj- és körömfájás miatt. A vírus az aukciót is veszélybe sodorta, de végül csökkentett részvétel mellett megtartották, és 1044-es számmal megjelent a ringben Vaguely Noble.

Arany

Egy átlagos árverésen általában az Associated Press mellett a The Times és a The Telegraph képviseltette magát csupán, ők is csak az ígéretes lovak felvezetését tekintették meg. Ez alkalommal több tucat újságíró volt kíváncsi az eseményre, köztük sokan a kontinensről és a tengeren túlról. Az aréna zsúfolásig megtelt, Walter Whaltonnak idomárnak alig jutott hely. Ken Watt volt a kikiáltó, és mielőtt munkához látott, meg kellett kérnie a közönséget, hogy nyugodtan és fegyelmezetten viselkedjenek, félő volt ugyanis, hogy az emberek eltapossák egymást. Végül így szólt: – 80.000 guinea-ről indítom az árat. A tömeg felhördült, mert az összeg messze meghaladta a várakozásokat. Megindult a licitálás. Eleinte a British Bloodstock Agency volt versenyben, de kiszálltak röviddel azután, hogy hat számjegyűvé vált a várható vételár. Az ötezer guinea-s licitlépcsőt egy francia férfi és egy ismeretlen, sőt láthatatlan ember tartotta. Azért volt láthatatlan, mert a tömegből csak arany cigarettatárcája látszott ki, amit folyamatosan a levegőben tartott. 135.000 guinea-nél a francia visszalépett, de egy ujját feltartva jelezte, hogy 131.000-ig el tud még menni. Az arany cigarettatárca azonban nem ismert kegyelmet, 136.000-et ígért (mai értéken 1.93 millió font). Mint kiderült az Albert Yank által képviselt Worldwide Bloodstock Agency lett az új tulajdonos. Az új eladási rekordot hozó licitálás csupán 2 perc 12 másodpercig tartott. Nem tartott sokáig az sem, amíg kiderült, az új tulajdonos a kaliforniai Robert és Wilma Franklyn, akik Paddy Pendergasthoz adták a lovat tréningbe. Néhány héttel később Franklynék bevették tulajdonosnak Nelson Bunker Huntot és új trénert találtak a telivérnek Etienne Pollet személyében.

Gainesway Farm

Természetesen mindenki szerint őrültség volt ennyi pénzt fizetni a lóért, és azzal érveltek, egy Prix de l’Arc de Triomphot nyerő lóért lett volna csak értelme ennyi pénzt fizetni. 1968-ban ez is bekövetkezett. Vaguely Noble és Bill Williamson csodálatos sikert aratott Longchamp-ban. Vaguely Noble-t 1968-ban a világ legjobb lovának választották, és még ugyanabban az esztendőben a Kentucky államban lévő Gainesway Farmra szállították fedezőménnek. Akkori becsült ára 5 millió dollár (mai értéken 35.5 millió dollár) volt. 1973-ban és 1974-ben apamén champion lett Nagy-Britanniában és Írországban.

A legbefolyásosabbak

A Tattersall árverezőház történetét bemutató sorozat ezzel véget ért. A közelmúlt eseményei jól ismertek. A cég a világ legbefolyásosabb telivér kereskedőjévé vált, guinea milliókért kelnek el a lovak, az éves forgalmat százmilliókban mérik. Kétszázötven esztendő hagyományai, lószeretete és szakértelme várja azon tulajdonosokat és tenyésztőket, akik ma a newmarketi Park Paddocks-ba látogatnak. A világ vehet akármilyen őrült fordulatot, lóversenyrajongók mindig lesznek és ez nemcsak Nagy-Britanniában lesz így, hanem a civilizált világ minden pontján.