Nagyenyedi Jeney István m. kir. huszár százados,
galopp idomár
(1906 – 1950)
Nagyenyedi Jeney István huszártiszt és mint galoppidomár a hazai és az európai lovas élet kiemelkedő alakja. Sikereit főként az 1930-as években érte el. A díjugratás és a military versenyek bajnoka számos magyar és külföldi versenypályán. Győzött Németországban, Ausztria két legnagyobb akadályversenyén és Olaszországban a Tordi Quinto-ban. Rekordnak számító győzelemsorozatát úrlovasként a maga idomított és az általa lovagolt lovakkal nyerte.
A lovak szerelmese volt, kizárólag a ló szeretet vonzotta az egyenruhához.
A kortársai és a családtagjai szerint Jeney Pista – ahogy mindenki hívta – vagány és jó humorú volt, igazi társasági ember. A kávéházak és a táncos összejövetelek állandó vendége. Kedves stílusú, sármos férfi, akiért lelkesedtek a nők. Kétszer nősült, első felesége Hajniki Bezegh-Huszágh Éva, gyermekeik Eszter és Kinga. Második felesége a csaknem 100 esztendős Klára, ő adományozta az emlékverseny csodálatos tiszteletdíját.
A komoly fizikai igénybevételt jelentő lovaglás mellett, Jeney István nem kímélte egészségét, erős dohányos volt. Több baleset érte vadászlovagláson és hadseregi gátversenyen. Betegség miatt 1938-ban kilépett a honvédség kötelékéből és 32 évesen galopp idomár lett Alagon. Síkversenyeken és akadályversenyeken sikeres volt, mint gentleman-tréner. S amikor a történelem viharai miatt, megszűnt a hazai lóversenysport,
akkor sem szakadt el a lovaktól. A II. világháború után teherfuvarozást
vállalt, majd lovas-taxizott a fővárosban. Később a lósport újraindulásakor újra bekapcsolódott a sportban már Pesten.
Az államosítás után bevonták az idomári engedélyét és elbocsátották a munkahelyéről. Ezt a traumát az amúgy is beteg szervezete már nem tudta elviselni és néhány hónap múlva elhunyt. Fiatalon, 44 évesen átköltözött az égi lóversenypályákra. Tartalmas, kalandos, sikerekben és izgalmakban gazdag életútját egy kis márványtábla őrzi Alagon, az öreg temetőben, valamint a győzelmeiért járó ezüstserlegek, és tiszteletdíjak melyek nagy része sajnos a háború idején odavesztek. Életútját a korabeli magyar és külföldi újságok cikkei, valamint a kormányzói elismerő oklevelek őrzik.
Az egyik újságcikk így számolt be olaszországi sikereiről:
„Jeney István főhadnagyot egész Róma ünnepelte a Tor di Quinto-i sorozatos győzelme alkalmából”
Ez volt az a példátlan rekord, amikor négy lóval több számban is érmeket nyert, a maga idomított és az általa lovagolt versenylovaival összesen
5 arany-, 6 ezüst- és 1 bronzérmet.
A nyolc hetes nemzetközi lovas viadalon Európa legjobb úrlovasai vetélkedtek a győzelemért január és február heteiben. E versenysorozat hőse lett káprázatos sikereivel Jeney huszár főhadnagy. Első sikerét, egy ezüstérmet Graziani alezredes (az Abesszin alkirály fia) Bablia nevű lovával érte el. Lázár Károly testőrezredes tulajdonát képező Címer nevű lovával két értékes első és egy második díjat nyert. Saját lovaival, Monopollal és Magellannal pedig két első, három második és egy harmadik díjat hozott haza. A nyereménydíjak összege meghaladta az ötvenezer lírát, ami akkor hatalmas pénznek számított. A sok értékes tiszteletdíjból egész kiállításra való jutott neki.
Sikereire a koronát a verseny utolsó napján tette fel, amikor a 10.000 lírás Premis Marchese Giacomo Marignoli akadályversenyen Címer első lett, Magellan pedig második, maguk mögött hagyva Európa legkitűnőbb nemzetközi ugrólovait. A verseny utáni percekben a tribünök Jeney István huszártiszt ünneplésétől voltak hangosak. Az olasz úrlovasok a verseny zárónapján bankettet rendeztek a tiszteletére.
Jeney Istvánnak szokása volt, hogy a külföldi nagy versenyek előtti napokban részt vett egy-egy kisebb versenyen ugyanazon a pályán. Ezeken általában nem nyert – nem is ez volt a célja –, hanem a helyszínt megismertette lovaival. Ötlete gyakran sikert hozott, a nagy versenyen győzött a lovaival, akik vele együtt kitapasztalták a hely adottságait és az akadályokat.
Saját lovai voltak: – Monopol, a „heves telivér”, pej, – Mecies, a „kedves szürke” – róluk nevezte el autóját Memo-nak, Magellan, Verpelét, Giralba, Balance, Pandora, Désakna, Csáklyás, Pogány, Samaritanus, Hands off, Gárdista, Como, Addio Mare, Brunella.
Jelentősebb hazai győzelmei:
– Megyer, 1925 jún. 28. – I. hely Blondian lóval
– Az Országos Testnevelési Tanács Tiszteletdíja
1928 – I. hely
– “Mikulás II.” verseny,
1930. augusztus 23. – I. hely
– Folberth József Emlékverseny,
Megyer, 1933 VII. 3. – I. hely
– Országos Lovasmérkőzés,
1934 – M. G. O. L. E. díj – I. hely
– Gróf Esterházy Alajos Emlékverseny,
Megyer, 1935 – I. hely
– Geist Gáspár Emlékverseny,
1936 – I. hely
Jelentősebb külföldi sikerei:
– Preis der Nationen,
Hannover, 1935 – I. hely
– Internationale Offiziers Steeple-Chase (4.000 méteres akadályverseny),
Bécs, 1935. jún. 2. – I. hely Monopol
– Engelbert Auersperg Steeple-Chase,
Bécs, 1935. jún. 10. – I. hely Monopol
– Engelbert Auersperg Steeple-Chase (5.000 méteres akadályverseny),
Bécs, 1937. jún. 13. – I. hely Monopol
– Nemzetközi Katonatiszti Akadályverseny,
Merano – I. hely Monopol
– Tor di Quinto (Róma mellett) – Nemzetközi lovas versenysorozat, Premis Marchese Giacomo Marignoli akadályverseny,
példátlan rekord, négy lóval több számban összesen: 5 arany-, 6 ezüst- és 1 bronzérem
(Monopol, Magellan, Bablia, Cimer lovakkal)
Szöveg: dr. Gaál Szabolcs
