Írta: Kovács Botond.

Múlt hétvégén futották a brit ugrószezon legnehezebb versenyét, a liverpooli Grand Nationalt. A 6907 méteres futamban idén is harminc akadály várta a negyven indulót az Aintree Racecourse-on.

Történetünk 1836-ig nyúlik vissza, amikor William Lynn szálloda tulajdonos, és William Molyneux, Sefton 2. grófja úgy döntöttek, futamot alapítanak. Megtehették, hiszen a két jó barát 1829-ben felépíttette a mai napig álló, és a futamnak otthont adó Aintree versenyteret. Nagy kár, hogy a két Vilmos nem gondolt a Grand National elnevezésre, és beérték a valamivel szerényebb hangzású Liverpool Grand Steeple Chase-szel, mert azóta is ez a fő ellenérv azok tarsolyában, akik az első futamot 1839-re datálják. Kissé szőrszálhasogatónak tűnik az álláspont, de a lényegen mit sem változtat, 1839-re valóban nemzeti üggyé, az egész szigetet lázba hozó eseménnyé vált a nagy megmérettetés, amelyre az ország legtávolabbi pontjairól is érkeztek lovak.

Ha a Lynn és Lord Sefton által először kiírt versenyt vesszük alapul, amelyen csak úrlovasok indulhattak, a Napóleon ellen vívott hadjáratban is érdemeket szerző Martin Becher százados aratta az első győzelmet The Duke nevű lován, sőt, 1837-ben is ugyanez a páros volt a leggyorsabb. 1838-ben Sir William és Allen McDonough nyert. 1839-ben, az első hivatalosnak tekinthető futamban Jem Mason és Lottery jeleskedett 50 ezer néző előtt. Ekkor történt, hogy Becher felbukott az egyik ugrásnál, és beleesett az akadály mögött csergedező patakba. Amikor talpra állt csak ennyit mondott: A mindenségit! Vizet eddig csak konyakozás után ittam! Talán ezért, talán a futam megszervezésében nyújtott segítségéért, persze az is lehetséges, hogy tréfából, a mai napig Becher’s Brooknak (brook am. patak, ér) nevezik az ugrást. Nem tudunk ellenállni a kísértésnek, ezért megemlítjük, a derék Becher kapitány remek anekdotái mellett arról volt híres, hogy álló helyzetből fel tudott ugrani szalonjában a kandallópárkányára. Úgy látszik, pontosan tudta, mit követel lovaitól.

A verseny népszerűsége a kezdetek óta töretlen. Az I. világháború alatt a futamot Gatwickben, a mai repülőtér helyén rendezték Racecourse Association Steeplechase néven. A II. világháború alatt nem voltak futamok, mert a liverpooli gyepen amerikai csapatok rendezkedtek be. 1964-ben híre kelt, hogy a pálya új tulajdonosa lakóparkká szeretné alakítani a versenyteret (milyen ismerős történet!), így megkezdődött az „utolsó Grand Nationalek korszaka”, amely húsz évig tartott. Mondanunk sem kell, nemzeti felsóhajtás jelezte a viharfelhők elvonulását. 1984 óta a Jockey Club tulajdonában áll az Aintree Racecourse.

A legnagyobb mezőny 1929-ben jött össze, amikor hatvanhat telivér állt starthoz, a legkisebb (ha az 1836. évi versenyt nem számoljuk) 1883-ban, ekkor csupán tízen indultak. Az előbbit a 100/1-en jegyzett Gregalach nyerte Tom Leaderrel. Az utóbbit Kinsky Károly herceg, az Osztrák-Magyar Monarchia Londonban akkreditált katonai attaséja, saját lova, Zoedone nyergében. Talán nem érdektelen, ezért elmondjuk, Károly herceg az 1870-es évek végén Sissi királyné kíséretének tagjaként járt először a Grand Nationalen. Ekkor fogadta meg, hogy indul a versenyben. (1882-ben harmadik helyen végzett Zoedone-nal.) A főrend azonban nemcsak a brit lóversenyzésbe szeretett bele, hanem a szépséges Jennie Jerome-ba is, a későbbi miniszterelnök, Sir Winston Churchill édesanyjába. Barátságuk hosszú évekig tartott.

A pályarekordot 1990 óta Mr Frisk tartja, 8.47.8 alatt ért célba, a leglassabb időt Lottery futotta (14.53.0), de ez megbocsátható egy úttörő esetében. 1928-ban az a furcsaság történt, hogy mindössze két telivér fejezte be a versenyt, Tipperary Tim és Billy Barton. (Csak hajszálon múlott ez is, hiszen a frontban galoppozó Billy Barton nyerge elcsúszott az utolsó előtti ugrásnál, és Tommy Cullinan leesett, de végül ismét nyeregbe pattant.) Ha hihetünk a legendának, a 100/1-en jegyzett Tipperary Tim úrlovasának, William Duttonnak odakiáltott az egyik barátja start előtt: Billy fiú! Csak akkor nyersz, ha mindenki felbukik.

A Grand National korelnöke Peter Simple, az 1853. évi nyerő, aki tizenöt esztendősen hódította el a trófeát lovas idomárával Tom Olliverrel. A legfiatalabb hősök az öt éves Alcibiade (1865), Regal (1876), Austerlitz (1877), Empress (1880) és Lutteur III (1909) voltak. A legidősebb győztes lovas a negyvennyolc esztendős Dick Saunders volt Grittar nyergében (1982), a legfiatalabb a tizenhét éves, amerikai Bruce Hobbs Battleship társaként (1838).

A Grand National történetében először 1977-ben indult hölgy lovas. Charlotte Brew teljesítménye bevonult a sporttörténelembe, még akkor is, ha nem tudta befejezni a versenyt, mert lova, Barony Fort az egyik ugrásnál ellenszegült. A dámák nem adták fel. Geraldine Rees 1979-ben és 1981-ben próbálkozott Sandwillanen, de először bukás, majd ellenszegülés lett a történet vége. Linda Sheedy szintén ellenszegülés miatt volt kénytelen feladni a versenyt Deiopea hátán. A jég 1982-ben tört meg Geraldine Rees és Cheers jóvoltából, akik a nyolcadik helyen végeztek. A 2021. évi Grand Nationalig a legjobb eredmény Katie Walsh nevéhez fűződött, aki harmadik helyen ért célba Seabass nyergében 2012-ben.

A nagy áttörés idén történt, amikor egy fantasztikus, hat győzelemmel záruló márciusi Cheltenham Fesztivál után, Rachael Blackmore jött, látott és győzött Minella Times (2013 pher, Oscar – Triptoshan, Anshan) hátán. Az ír amazon harmadik alkalommal mázsált ki a félelmetes akadályversenyben. 2018-ban Alpha Des Obeaux-val bukott, 2019-ben tizedik lett Valesur Lidón, idén pedig nem talált legyőzőre. E fantasztikus teljesítménnyel Blackmore kisasszony lett a történelem első női zsokéja, aki megnyerte a Grand Nationalt.

E ponton kell megjegyeznünk, a lóversenyzés világában több mint egy évszázada együtt versenyeznek nők és férfiak. Nálunk nem számít fiú vagy leány ül a nyeregben, egyetlen elvárás van csupán, rátermett legyen a lovas a feladat végrehajtására. Így történhetett, hogy 1937. október 17-én Lata Brandisová grófnő és Norma megnyerte a Pardubicei Nagy Akadályversenyt.

Az akkor már rutinos versenyzőnek számító Brandisová (aki egyébként rokona volt a fent említett Kinsky hercegnek) 1927-ben indult először a futamban, abban az évben, amikor elsőként engedték külföldi zsokénak is az indulást. A versenyt komoly vita előzte meg, mert sokak úgy vélték, túl veszélyes egy hölgy számára. Miután azonban a Csehszlovák Jockey Club és a brit Jockey Club is határozottan kiállt a hölgy mellett, kimázsálhatott a futamra, és végül, három esés után, ötödikként (!) ért célba lovával. Ezután 1933-ban harmadik, 1934-ben második, és 1935-ben ötödik helyezést ért el. A történelmi, 1937. évi siker azért is bírt nagy jelentőséggel, mert Lata Brandisová és Norma megdöntötte a német hegemóniát a nagydíjban. A náci megszállástól rettegő Csehszlovákiában a siker a szabadság utáni vágyat is jelképezte. A németek tudták, egy hasonló eredménnyel záruló futamból komoly problémák származhatnak, ezért a végül bekövetkező annexió után azonnal törölték a Velka Pardubickát, amelyet legközelebb 1946-ban futottak.

Visszatérve Liverpoolba megjegyezzük, a Grand National máig legsikeresebb lova Red Rum, aki három alkalommal nyerte a nagydíjat (1973. 1974, 1977). E felülmúlhatatlan teljesítmény elismeréseként az Aintree versenytér céljának közvetlen szomszédságába temették el a kitűnő telivért, miután távozott a nagy égi karámba. A legeredményesebb lovas George Stevens, aki ötször bizonyult a legjobbnak (Freetrader – 1856, Emblem – 1863, Emblematic – 1864, The Colonel – 1869, 1870). Idomárok közül hárman rendelkeznek négy sikerrel: George Dockeray (Lottery – 1839, Jerry – 1840, Gayland – 1842, Miss Mowbay – 1852), Fred Rimmel (E.S.B. – 1956, Nicolaus Silver – 1961, Gay Trip – 1970, Rag Trade – 1976) és Donald “Ginger” McCain (Red Rum – 1973, 1974, 1977, Amberleigh House – 2004).

2021-ben taroltak az ír idomításban álló lovak. Az első öt helyen a zöld szigeten trenírozott telivér végzett:

Minella Times (Rachael Blackmore / Henry De Bromhead) 11/1
Balco Des Flos (Aidan Coleman / Henry De Bromhead) 100/1
Any Second Now (Mark Walsh / Ted Walsh) 15/2
Burrow Saints (Mr. Patrick Mullins / Willie Mullins) 9/1
Farclas (Jack Kennedy / Mrs. Denise Foster) 16/1

A favorit Cloth Capet (11/2) Tom Scudamore feltartotta. Minella Times nem számított szélső esélynek, különösen bombaformában lévő lovasával. Esélyeit tovább növelte, hogy a kétszeres nyerő és egyben címvédő Tiger Roll a két nappal korábbi Bowl Chase-ben indult, ahol a négylovas mezőnyben utolsóként végzett kilencvenkét hosszra a nyerő Clan Des Obeaux-tól.

Írta: Kovács Botond.

Múlt hétvégén lefutották Hansinban a japán versenykalendárium első klasszikusát, az Oka Shót (Japán 1000 Guineas).

A kancák első nagy megmérettetése azért marad emlékezetes, mert a győzelmet a fehér (!) Sodashi (2018, Kurofune – Buchiko, King Kamehameha) aratta. A remek telivér anyjától, Buchikótól örökölte különleges színét, aki ráadásul fekete-fehér tarka volt. A szigetország turf-rajongói között óriási népszerűségnek örvendő kanca veretlenül állt starthoz. Pályafutását 2020 júliusában kezdte, nyakhosszal győzve egy nyeretlen kétéveseknek kiírt 1800 méteres versenyben, majd egy merész húzással Sugai Naosuke mester Grade 3-ban indította idomítottját Szapporóban. Itt sem talált legyőzőre, sőt, pályarekordot állított fel (1.48.2). Harmadik futására a tokiói Grade 3-as Artemis Stakes-ben került sor, amelyet újabb győzelemmel abszolvált, ezúttal mérföldön.

Logikus lépés volt a szintén 1600 méteres, de már Grade 1-es, Kétéves Kancák Nagydíja (Hanshin Juvenile Fillies), ahol favoritként jegyezték Sodashit a japán bukmékerek. Az ugyancsak veretlen, de black-type versenyben még nem bizonyító Satono Reinas ugyan hajmeresztően közel került fehér hősünkhöz, de végül orrhosszal kikapott.

Feszült várakozás előzte meg az Oka Shót, ahol a két nagy rivális ismét találkozott. Ezúttal Satono Reinas állt jobban a könyveseknél (13/2), de másodfavoritként Sodashira (13/5) is ömlött a pénz. Rajtuk kívül tizenhat kanca vállalta a megmérettetést. Josida Hajato, Sodashi állandó zsokéja jó start után végig a frontban helyezkedett, az utolsó négyszáz méteren az élre tört, és nyakhosszal ért célba a kissé talán későn indított Satono Reinas előtt. Új pályarekord született, Sodashi 1.31.10 alatt teljesítette a távot. Öt start öt győzelem! Az újabb sikerrel életnyereménye meghaladja a 266 millió jent (733 millió forint).

Sodashi tulajdonosa Kaneko Makoto, akinek versenyszíneit világszerte ismerik. A szoftveriparban vagyont szerző milliárdos üzletember érdekeltségébe tartozik Japán legnagyobb ménese, a Northern Farm, és Makoto szán büszkélkedhet azzal is, hogy az ő neve alatt futott a legendás Deep Impact.

Zárásként egy lószíngenetikával foglalkozó publikációt ajánlunk, a linkre kattintva kiderül, miért fehér ló a fehér ló:

A 2021. évi Oka Sho az alábbi linkre kattintva megtekinthető: