Írta: Stuart Riley, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
Frankie Dettori állandó szereplője a több százezer font összdíjazású versenyeknek, és ha ilyen pont nem akad, akkor is komoly összegeket keres minden héten azon tulajdonosoknak, akik szerződtetik. Ryan Moore-t privát repülőgéppel szállítják a világ egyik pontjáról a másikba, és nemcsak ő repked, hanem a milliók is körülötte. Ruby Walsh egyik Grade 1-es versenyt nyeri a másik után, nyílván van mit a tejbe aprítania neki is. Senki sem vitatja, a szakma csúcsán hatalmas összegek mozognak. Mi a helyzet azonban az alsóbb szinteken? Minden lovast felvet a pénz?
A vizsgálódás elején szögezzük le: 2018-as esztendőben csupán három síkzsoké keresett annyi pénzt versenydíjakból és lovaglópénzekből, mint a PGA Tour ranglistáján 200. helyet elfoglaló golfozó, azaz 215.000 fontot. Mennyit keres tehát egy átlagos képességű zsoké? Erre röviden így tudunk válaszolni: nem sokat.
Nem úgy mint a futballisták, krikett és rögbi játékosok, a zsokék szinte kivétel nélkül magán vállalkozók. Ez azt jelenti, hogy nincs állandó fizetésük, hanem minden egyes lovaglásért külön számlát állítanak ki. A zsoké keresetének tartópillére a lovaglópénz. Ennek meghatározott alsó értéke van, amely ugróversenyekben egész pontosan 164 font és 74 penny, síkversenyekben 120 font és 66 penny lovaglásonként. Ez azt jelenti, hogy egy jól foglalkoztatott zsoké 1000 font körül keres egy nap.
Szép summa, csakhogy most jönnek a levonások. Tíz százalékot kap a zsoké menedzsere és három százalékot kell átutalni a Hivatásos Zsokék Egyesületének (Professional Jockeys’ Association), amely szakszervezeti funkciókat lát el. A zsoké inasának is jár valami, hiszen nem várhatja el senki, hogy ingyen gondoskodjanak a lovas felszereléséről és egyéb apró-cseprő dolgokról a futamok közben. Az inas tíz százalékot kap a nap első lovaglópénzéből, hét és felet a másodikból és ötöt a harmadikból. Ha csak egy futam van, akkor tíz százaléknál megáll a számlálás, de háromnál akkor is, ha a lovas hetet ül.
Fizetni kell még a baleset biztosítást, a masszőrt vagy csontkovácsot és bizony a Weatherby’s is lecsippent pár százalékot pusztán számlavezetés címén. Ezen felül a sajtóban megjelent nyilatkozatok minden betördelt sora után 50 penny adót vet ki a méneskönyvet is kiadó cég. Hajdanán ezzel akarták elérni, hogy a lovasok ne nyilatkozgassanak feleslegesen, valószínűleg most is ez a cél. Ez az jelenti, hogy a lovaglópénz körülbelül egynegyede máris elúszott.
Egy ugrólovas átlag 215 versenyben indul évente. Ha a fenti összeget beszorozzuk ennyivel és levonjuk a huszonöt százalékát, körülbelül bruttó 26.500 font marad. Egy síkzsoké átlagosan 300 alkalommal mázsál ki egy szezonban. A levonások után ez körülbelül bruttó 27.150 font.
Nézzük mi a helyzet a pénzdíjak és a szponzori szerződések háza táján. A versenylovasok a versenydíjak bizonyos százalékára is jogosultak attól függően, hogy milyen eredményt értek el. Ez 8.5-9% gát és akadályversenyben. Síkon csak 6.9%-ot kapnak az első díjból. A helyezésekért mindkét szakágban 3.5% jár egységesen. A versenydíjakból 10% jár a menedzsernek. Síkversenyekben magasabbak a pénzdíjak, mint az ugrások felett, és azzal is kell számolnia egy kezdő lovasnak, hogy a fenti százalékok csak a szakma legjobbjainak jár. Hosszú utat kell bejárni eddig a fizetési kategóriáig. A piac kegyetlen törvényei diktálnak.
Egy nemrég történt eset még ennél is cudarabb képet mutat. Dane O’Neill 1 millió fontot keresett a 2015-ös szezonban, amikor Muhaarar nyergében egyebek mellett a Commomwealth Cupot is megnyerte. Tavaly a nyár egy részét ki kellett hagynia egy sérülés miatt és amikor visszatért már csak alig felét tudta elkérni az előtte kialkudott versenydíj százalékoknak.
A szponzorok a lovasok nadrágján szeretnek, illetve tudnak leginkább megjelenni. A Stobart biztosító általában azt ajánlja fizetségként, hogy olyan baleset esetén, amely véget vet a zsoké karrierjének, élete végéig gondoskodik a reklámhordozóról. Vannak egyéb támogatók is. Ryan Moore-t az Al Basti Equiworld, Dubai-i illetőségű lótakarmány forgalmazó vállalkozás szponzorálja, Luke Morris a 32Red online bukmékerirodával írta alá szerződést. Természetesen, ezek az összegek a zsoké népszerűségétől és sikereitől függenek, nem beszélve a menedzserük rátermettségéről és kifinomult tárgyalástechnikájáról.
Nem beszéltünk még a költségekről és az adózásról. A zsokék számára a legnagyobb költséget az utazás jelenti. Egy lovas átlagosan 70-100 ezer (!) kilométert utazik egy évben. Ez körülbelül 6.000 fontot jelent a mai üzemanyag árak mellett. A reggeli munkákon való részvétel növeli ezt az összeget és a gépkocsi karbantartás is tekintélyes summát tesz ki évente. Az adózás még hátra van. Ehhez persze kell egy könyvelő is, hacsak nem akar a lovas számokkal teleírt táblázatok és számlák felett görnyedezni versenynapok után. Némi könnyítés, hogy az üzemanyag és gépkocsi karbantartási díjak leírhatók az adóból, ezért nem a Királyi Kincstárnak befizetett adó viszi el a bevétel tekintélyes részét. Ettől függetlenül, hozzávetőlegesen 20% az adóteher.
Mennyi pénz marad tehát annak az embernek a zsebében, aki vásárra viszi a bőrét azért, hogy mi szórakozhassunk? Vegyünk példának négy versenylovast, akinek a személyazonosságát a diszkréció okán nem fedjük fel. Az összegekbe nem számoltuk bele az szponzori szerződésekből nyerhető összegeket és azokat a vigaszdíjakat, amelyeket a lejelentett ló után kap a lovas (ez egyébként a lovaglópénz 40%-a, de csak akkor jár, ha a lovat délelőtt 9.00 után jelentik le valamilyen okból). Szintén nem számoltuk bele az Egyesült Királyságon kívül keresett pénzt sem.
„A” zsoké a vezető síklovasok közé tartozik, sok kiemelt versenyt nyert már életében. 2018-ban ezerszer mázsált ki és 90 ezer fontot keresett a költségek és az adó levonása előtt. A 2 millió font pénznyereményből összesen 100 ezer ütötte a markát. Ez összesen bruttó 190 ezer font.
„B” zsoké a húsz legjobb ugrólovas közé tartozik, 2017/18-ban ötszáz lovaglást kapott, amelyből 65 ezer font bruttó jövedelemre tett szert. Ehhez adjuk még hozzá a 70 ezer fontot a pénzdíjakból. Ez összesen bruttó 135 ezer font.
„C” zsoké egy jól ismert, öreg motoros, rengeteget utazik. Az évek alatt azonban kissé megkopott egykori dicsősége. Az elmúlt szezonban kétszáz alkalommal állt starthoz, ami 22 ezer font bevételt hozott neki. Ehhez majdnem még egyszer ennyit, 20 ezret keresett győzelmekből és helyezésekből. Ez összesen bruttó 42 ezer font.
„D” egy tapasztalt síkzsoké, aki telente külföldön lovagol. Tavaly csupán kétszáz felkérést kapott Nagy-Britanniában. 16 ezer font került a számlájára lovaglópénzekből és 4 ezer versenydíjakból. Ez összesen bruttó 20 ezer font.
Milyen következtetést tudunk ebből levonni? A számok önmagukért beszélnek. A felsőházban akár több százezer fontot is megkereshet egy zsoké évente, sőt ha beleszámoljuk a világhírű tulajdonosoknak futott külföldi versenyeket és az ottani pénzdíjakat, az összeg egészen biztosan hét számjegyű lesz. Ezután rohamosan csökkenni kezdenek a keresmények, és azt állapíthatjuk meg, hogy az átlag nettó 30 ezer fontot körül keres a költségek és az adó levonása után. Nem tértünk ki rá külön, de kutatásunkból kiderült, hogy egy lovastanuló vagy zsokéjelölt, akikre ráadásul egy csomó olyan szabály is vonatkozik, amely megérne egy külön írást, alig keres 15 ezer fontot évente. Nagy eltérés mutatkozik tehát a versenylovasok keresete között, minden esetre egy dolog egészen biztosan kijelenthető: illetményük meg sem közelíti a futball, krikett, golf vagy tenisz világának mesés számait.
Félreértés ne essék. Nem akartuk sajnáltatni a zsokékat, nem a megélhetésükért küzdenek. Egyikük sem dúsgazdag azonban. Ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy egész nap talpon vannak, rengeteget utaznak és megannyi veszély leselkedik rájuk kijelenthetjük, hogy igen keményen és derekasan megdolgoznak minden megkeresett fontért és euróért.
