CSORDÁS EMIL

Mikor kezdtél el lovakkal foglalkozni és hogyan lett belőled idomár?
– 1981-ben a tatai Lótenyésztő Szakközépiskolából nyári gyakorlatra küldtek a Kincsem Parkba. Mackó János galopp idomárhoz kerültem, róla azt kell tudni, hogy többek között Imperiál lovásza is volt. A galopp szakágban kezdtem, egy szezont versenyben is lovagoltam. Az iskola után bevonultam katonának, majd amikor leszereltem, már túl magas volt a súlyom, így kerültem át az ügetőre.
Büki Gábornál folytattam a karrieremet, aki akkor jött haza Németországból, ahol többek között etológiát, azaz ló-pszichológiát is tanult, így az akkori korhoz képest más szemlélettel nyúlt a lovakhoz. Több türelemmel, kevesebb ostorral dolgozott – persze akkor, az állami világban még volt is idő egy-egy csikó alapos és hosszan tartó kiképzésére, sajnos ez ma már nem megy, szinte mindenki azonnali eredményt akar.
Az első két évben csak lovászként dolgoztam nála, igyekeztem a tudományát ellesni majd segédhajtóként elkezdtem versenyezni. Remek időszak köt Bükihez, Segédhajtó Champion címet nyertem 23 győzelemmel, ami hatalmas számnak számított. Büki Gábortól rengeteget tanultam és nagyon sok támogatást kaptam, neki köszönhetően rengeteg jó lovat hajthattam versenyben.
A 60. nyert verseny után, 1994-ben lettem idomár, Gábor éppen akkor vonult vissza, így az ő istállójából több kiváló lovat is átvettem. A Védelem nevű lóval például rengeteg versenyt nyertem.

Hány lóval dolgozol jelenleg?
– Most 33 ló áll az idomításomban, de nagyon fiatal az állomány, hiszen ebből 5 kétévesünk és 5 hároméves lovunk van. Jónak ítélem meg az összetételt, hiszen vannak idősebb jó képességű és klasszis lovak is, akik a komolyabb versenyekben bizonyítanak.

Mit szeretsz a munkádban?
– Ennyi idő után ezt már nehéz megmondani, hiszen a valóság az, hogy az egész életemet így éltem le. A részemmé vált az ügető, vagy talán jobban mondva én váltam az ügető részévé. A sok nehézség ellenére nagyon sok szép dolgot is kaptam ettől a sporttól.

Hogyan értékeled az előző szezont?
– Viszonylag jól teljesített az istálló, meg vagyok elégedve a tavalyi szezonnal. Sikerült összehozni egy normális évet, amilyenre tulajdonképpen minden évben szükség lenne.

Mit vársz az ideitől?
– Kicsit szkeptikus vagyok, mert sajnos egyre kevesebb a megfelelő képzettségű szakember, ezért olyan mennyiségű ló halmozódott fel nálam, amit már nagyon nehezen tudok kezelni. Emiatt sajnos el is kellett utasítanom pár lótartót, mivel az istállóm a kapacitása végére ért. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon 30-40 lónál többel egy idomár nem tud érdemben, kellő odafigyeléssel és eredményesen foglalkozni. De hangsúlyozom, nem a ló sok, hanem kevés a szakember.

Van-e olyan lovad a tavalyi évből, akiket kiemelnél a teljesítménye miatt?
– Ugyan nem tavalyi, de a pályafutásom legkiemelkedőbb lovát, a 2000-es években futott Butterfly-t mindenképpen kiemelném. Ő összesen 16 nagyversenyt nyert.
Tavaly Victroy Knick-el voltam nagyon megelégedve, aki nagyon jól teljesített és két nagyversenyt is megnyert, illetve Urband Legend is szépen dolgozott, megnyerte a Tavaszi Hendikepet is.

Említetted, hogy sok fiatal lovad van most, kikben bízol a legjobban?
– A négyves Zóna tavaly nagyon jól ment, idén rá mindenképpen számítok a Derbyben és a Kanca Díjban is. Jól telelt, készül az idei szezonra, nagyon biztatóan mozog.
A hároméves évjáratból Adamo Fling, Anybody és Australian Gold tűnnek igen ígéretesnek.
A Laura istálló nagy hangsúlyt fektet a tenyésztésre és elsősorban külföldi ménekkel fedeztet. A kétévesek közül egy From Above apaságú, egy Zola Boko apaságú és egy Panne de Moteur – Wale csikóban van nagyon bizodalmunk.

LAKATOS CSABA

Mikor kerültél kapcsolatba a lovakkal és hogyan lett belőled tréner?
– Lovas családból származom a nagyszüleim és a szüleim révén, így egészen korán, már 2 éves koromban a lovak között mozogtam. Az első saját ügetőlovamat 1990-ben vásároltam meg, 92-ben pedig elkezdtem hajtani amatőrhajtóként. Nagyon sikeres voltam, rögtön a második évben – majd rá egy évvel is – Amatőr Champion lettem, volt olyan év, hogy 100 versenyt nyertem. Előttem ez csak három embernek sikerült a magyar lóversenyzés történelmében, így beírtam magamat a halhatatlanok névsorába.
1996-ban lettem profi hajtó, egyre több lovat képeztem ki, majd a kétezres években idomár lettem. Az utolsó évtizedben én voltam a legsikeresebb idomár, többször lettem idomár és hajtó champion.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
– Magát az életformát, ezt csinálom 30 éve. Minden szeretek benne, a lovakat, a velük való foglalkozást, az idomítást, a versenyzést. Pályafutásom egyik csúcspontja volt mikor Vincennesben hajtottam egy nemzetközi versenyben.

Jelenleg hány lóval dolgozol?
– Körülbelül 10-15 lóval készülök az idei évre.

Mennyire vagy elégedett a 2018-as szezonnal, hogy sikerült?
– Maximálisan elégedett vagyok, annak ellenére, hogy csak pár lóval dolgoztam. Part Two az év első felében rendkívül sikeresen versenyzett, sajnos utána a tulajdonosai átvitték másik istállóba. A legtöbb versenyt Hajnal Tibor istállójában hajtottam, jó lovak, jó eredmények, sok győzelem, röviden így tudnám jellemezni.

Mely lovakat emelnéd ki pozitív vagy negatív értelemben a tavalyi évből?
– Part Twon kívül még a most három éves import kancát, Sugar Babe-t kell kiemelni. Karácsonykor rendkívül jó idővel, lenyűgöző stílusban nyerte a Nyeretlen Kétévesek Versenyét, már most látszik rajta, hogy kivételes képességű csikó, egy igazi klasszis.

Hány fiatal lovad van most és kik azok, akikhez nagy reményeket fűzöl?
– Idén leginkább Hajnal Tibor lovait fogom hajtani. Szerencsére rengeteg két-, három- és négyéves lovunk van és szinte mindegyik nagyon jól dolgozik, nagyon ígéretesek. A kétévesek is nagyon jól mozognak, a háromévesek közül négy olyan van, akiktől nagyon sokat remélek. Az előbb említett Sugar Babe pedig úgy gondolom, hogy 2019-ben meghatározó szereplője lehet a korosztályos versenyeknek. A négyévesek közül minimum 2-3 Derby lovunk is van, Zapato, Zséda és Zelida mindenképpen jó esélyt képviselnek.