2021-ben és 2022-ben is veretlenül menetelt végig a Sprint Derby győztese a háromhetes megmérettetésen; ’21-ben Magic (Christna Bernath’s Magic) ’22-ben Tamo Blake (Cserihegyi Tamo Blake), idén pedig Komi Runtastic Commander). Bár a tendencia nálunk három éve tart, mégsem mondható általános teljesítménynek, inkább kiemelkedőnek, főleg egy olyan mezőnyben, ami idén is indult a címért.

Te hogy látod ezt Zsolt, Komi az idei első két futásán nem szerepelt olyan jól, a Derby három hete alatt viszont brillírozott.
Az első edzésén futott egy remek 16.41-es időt, amihez képest a két első versenye nem sikerült túl jól, se a helyezést, se az időket illetően. A Derby futamok alatt érett be szerintem, mostanra tudta megmutatni magát igazán az az erő, ami benne van, illetve az etetésén is változtattam egy keveset ebben a három hétben.

Komi messze a futam legidősebb agara volt. Számomra legfiatalabb és legidősebb indulóként nyerni ilyen nagy versenyt külön dicsőség. Neked mi a véleményed erről, ad ez a tény bármi plusz büszkeséget?
Nálam ez nem szempont. Mindig próbálok vigyázni az egészségükre és úgy dolgozni velük, hogy a fiatalok közt is megállják a helyüket. Ettől nem vagyok büszkébb rá, de amit ez a három hét alatt művelt, arra viszont nagyon. Megmondom őszintén, hogy az elődöntő után nem számítottam erre az eredményre, de egész héten annyira feltűnően jó kedve volt, hogy a hét második felében már kezdtem bizakodni, hogy ha nem fog fájni a lába, akkor oda tudja tenni magát és megnyerheti a futamot.

Tavaly a szezon első három versenyét leszámítva egész évben 480 méteren versenyeztél vele, indultatok a Magyar Derby-n is, ahol a Consolation futamot ő nyerte. Idén miért döntöttél úgy, hogy a Sprint Derby-n indítod a Magyar Derby helyett?
’21-ben az Európa Derby Elődöntőn megsérült a jobb első lába, azért nem tudtam elindítani a döntőben és abban az évben már csak sprinten futott. Próbáltuk helyrehozni a lábát és nagyon sokat dolgoztunk vele a következő szezon első felében, hogy újra tudjuk indítani a 480 méteres távon. Többször is úgy tűnt, hogy jó lesz, azonban a futások végére mindig azt mutatta, hogy mégsem bírja a lába, hisz két versenyt leszámítva – Magyar Derby Consolation és Nyári Nagydíj – sorra lecsúszott az első helyről. Ezért döntöttünk úgy, hogy áttesszük sprintre, ami a tavalyi utolsó versenyén meg is hozta újra a győzelmet.

Hogyan telt nálatok ez a három hét, mire kell Kominál figyelni, külön hangsúlyt fektetni egy ilyen többhetes verseny időszakban? Illetve minek tudod be az egyre jobb időeredményeit hétről hétre?
Verseny után nálunk mindig két nap szigorú pihenőn vannak az agarak, amikor hideg vizes borogatást teszünk a lábukra, fejükre, mellkasukra, illetve sok vitamin utánpótlást kapnak, így próbáljuk minél hamarabb regenerálni őket. Ilyenkor, mikor három hetet sorozatban futnak megváltozik kicsit az edzés tervük a megszokotthoz képest. A hétvégi pihenő után hétfőn egy keményebb edzést kapnak, kedden már csak egy lazábbat, utána pedig már csak a kertben sétálgatnak és pihennek a versenyig. Ez a módszer Kominál nagyon jó bevált, elég is neki és szinten is tud maradni vele.
Az időeredmény javulást részben annak tudom be, hogy fokozatosan egyre jobban futotta be magát, illetve annak a változtatásnak, amit az étrendjében csináltam.

Komit gyönyörűen bizonyította azt az elvet, hogy ha egy agár jól startol “szinte mindegy” melyik boxból indul. Amikor csak lehet legbelülre szoktad nevezni, mégis a három hét alatt bebizonyosodott, hogy nagyon szépen tud nyerni kettes, sőt még hármas boxból is. Volt benned bármi aggodalom a boxkiosztás miatt a döntő előtt, vagy bíztál a képességeiben így is?
Egy kicsi aggodalom volt bennem emiatt eleinte, de mivel egész héten azt láttam rajta, hogy nagyon tele volt és nagyon menni akart, elengedtem ezt az aggodalmamat. Amúgy is egy jó startos agár, de most kifejezetten jól sikerült elkapnia a start pillanatát.

Összességében hogyan éled meg Komi sorozat győzelmét a három hétvége alatt?
Hatalmas nagy élmény volt ez a három hét, elmondhatatlan érzés. Nagyon büszkék vagyunk rá, az egész család és a barátok is.

Mi a soron következő kitűzött célotok?
Egyelőre még nem döntöttem el, hogy melyik versenyre nevezünk legközelebb. Lehet, hogy újra megpróbálkozunk a 480 méterrel, amire már el is kezdtem vele a felkészülést, aztán meglátjuk bírja-e vagy sem.

Köszönöm szépen, szívből gratulálok és további sok sikert kívánok Nektek!

Fotók: The Sighthound Photographer

A 2023-as Magyar Derby háromhetes versenysorozat döntő mezőnyének győztese Jill (Outdoor Jill), Tarnai Linda és Szabó Mihály közös tulajdonú agara, aki a három hét alatt “bejárta” a dobogó mindhárom fokát, egyre jobb teljesítményt nyújtva, egy életre szóló élményt szerezve ezzel az egész családnak. Interjúmban Lindával beszélgettem, aki nemcsak szerető tulajdonosa, de egyben trénere is Jillnek.

A pálya fennállása óta, azaz az elmúlt négy évben nem volt még példa arra, hogy ugyan azon agár nyerje a Kölyök Derby és a Magyar Derby Döntőt is. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a két verseny közül nem a Kölyök Derby az igazán kiemelkedő eredmény, hanem az, hogy egy kétéves agár az – ráadásul az első szuka a négy év alatt -, aki a 24 nevezőből Magyar Derby-t nyert olyan nevezők mellett, mint a tavalyi győztes Reggie, vagy Lucky, Tamo Blake, Blue Bell, Mythic, Cannonball, Dark Star, Bonnie, csak hogy néhányat említsek a nagy nevek közül.
Milyen érzés fiatal agarasként egy ilyen fiatal agárral megnyerni a sport legkiemelkedőbb versenyét, felfogtad már egyáltalán, hogy mi történt?
Tulajdonképpen a mai napig felfoghatatlan, és be kell valljam, hogy akárhányszor mesélek róla a barátoknak vagy a családnak, kivétel nélkül mindig meghatódom. Soha nem voltam még csak hasonló helyzetben sem, úgyhogy számomra mindkét győzelem hatalmas élmény volt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy részese lehettem eme mesés pillanatsorozatnak, a Kincsem Park csapatának pedig a remek, magas színvonalú szervezésért, illetve a rengeteg ajándékért.
Jill egy fantasztikus versenyagár és magam is azt gondolom, hogy történelmet írt, büszke is vagyok rá nagyon. Talán egyszer már Joe esetében is mondtam, hogy a nagy győzelmekhez, mindig kellenek a nagy ellenfelek is, szóval mi minden versenytársra hálával gondolunk.

Egy előző interjúban élsportoló fiaddal, Zénóval párhuzamba állítva kérdeztelek a Jillel való munkádról, ahol elmondtad, hogy a hosszú évek alatt felgyülemlett alapos szakmai felkészültségedet – etetés, edzésrend, regeneráció stb. – milyen szépen át tudtad ültetni az agarakkal való munkádba is. Bár az alapelv nem változik versenyről versenyre, ez esetben azonban mégis más picit, hiszen három héten át kell folyamatosan jó teljesítményt nyújtani, nincs a futamok között két hét szünet. Hogy látod, ez Jill esetében előny, vagy hátrány volt, könnyebb vagy nehezebb volt a szinten tartása és regenerációja hétről hétre?
Mivel szisztematikusan állítottam össze az idei timingot, ezért pontosan tudtam, hogy mikor, mit kell csinálni, ahhoz, hogy amikor a legjobbnak kell lenni, akkor Jill a legjobb lehessen. Nem mondom, hogy nem volt olyan az edzésben, hogy a tizenkilencre lapot húztunk, de bíztam benne, hogy a munka, amit elvégeztünk, csakis hozzátett a sikerhez, mert a siker szerintem a tapasztalással érkezik. Figyeltem, hogy milyen edzéstípusra miként reagál a szervezete és mikor, mennyi pihenésre, illetve milyen tápanyagra van szüksége, így készültünk lépésről lépésre. A felkészülésünk része volt az is, hogy nem indultunk minden versenyen, mert számunkra nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség és ez a jövőben sem lesz másként. Egész egyszerűen azért, mert egyrészt nem lehet egy agarat egész évben folyamatosan, pihenő nélkül top formában tartani, másrészt pedig nekem sem célom őt „széthajtani”.

Jill a három hét alatt mind a helyezését, mind az időeredményét illetően egyre csak javult. A negyeddöntőn harmadik lett 28.90-nel az elődöntőn második helyezést ért el 28.76-tal, a döntőben pedig első lett, 28.68-as befutási idővel, ami egyben eddigi legjobb ideje is. A Derby előtt mindössze egyszer indult csak versenyben, a Kölyök Derbyn. Mondhatjuk, hogy rá is a “mostanra futotta be magát” elv érvényesült és ezért tudott egyre jobb eredményekkel zárni, vagy másnak tudod be, mint megfelelő pihentetés, regeneráció stb.?
Az időeredményei valóban javuló tendenciát mutattak dacára annak, hogy a pálya mindhárom esetben különböző volt, főleg a legbelső ív, ami leginkább érzékeny az időjárásra. Az, hogy hétről hérte jobb tudott lenni, nagyban köszönhető a változatos edzéstípusának, valamint ugyanilyen mértékben a táplálkozásának is. Utóbbi fontosságáról egy előző cikkben tettem már említést, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetünk erre, úgyhogy ez most sem volt másként. A megfelelő időben bevitt minőségi fehérje, zsír, szénhidrát és vitaminok, ásványi anyagok véleményem szerint alappillérei a jó eredménynek, de a ˝mostanra futotta be magát˝ elv is igaz. Ennek ellenére, bízom benne, hogy képes lesz még további javulásra is a jövőben.

A verseny előtt pár nappal azt nyilatkoztad, hogy véleményed szerint az fog győzni, aki a legjobban bírja a sorozatterhelést és a leggyorsabban tud regenerálódni. Utólag is így látod, ez hozta meg a győzelmet?
Szorosabb küzdelemre számítottam, eléggé kettészakadt a mezőny, de igen, utólag is így gondolom.

Mesélj egy kicsit kérlek erről a három hétről, hogyan zajlottak a hétköznapok, mind szakmai szempontból Jillel, mind benned érzelmileg, ahogy egyre közeledett a végső megmérettetés?
Jill-lel igazi öröm dolgozni, rendkívül lelkes, legyen szó sétáról, úszásról vagy futásról. Mondhatni, elég intenzív nőszemély, úgyhogy sokkal több figyelmet igényel, mert hajlamos túlpörögni. Van egy már jól bevált szokásunk, miszerint a versenyek előtti nap az esti séta alkalmával egy nagy erdőkört megyünk kettesben. Félúton meg szoktunk állni a réten és mint nő a nővel, átbeszéljük a másnapi teendőket. Ez amolyan utolsó egyeztetés. A döntő előtti este úgy éreztem, nem kell már mennünk az erdőbe, tudtam, hogy tud mindent …. és így is lett.
Csodás három hetünk volt, élveztük a versenyzés minden pillanatát. Igazság szerint az elején magam sem gondoltam volna, hogy akár a döntőig is eljuthatunk, már az is nagy meglepetés volt, de azt, hogy mindezt meg is nyerhetjük, végképp nem gondoltuk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszottam el a győzelem gondolatával és nem láttam magunkat a dobogó tetején, de ma már biztosan tudom, hogy csakis akkor nyílik ki a világ előttünk, ha jó a szándékunk, mert akkor az eredmény is olyan lesz, nekünk pedig nem volt más dolgunk, mint minden erőnkkel a szándékra fókuszálni.

Hogyan telnek a napok azóta, hogy van Jill, mennyire fáradt el?
Jill tökéletes, sérülésmentes állapotban van, úgy is mondhatnám, hogy a Derby óta flow-ban van. Jelenleg visszavettük a tempót, ami az Ő esetében igazi kihívás, de természetesen tartjuk a kondit és hamarosan folytatjuk a munkát és készülünk a következő megmérettetésre.

Mi a következő kitűzött cél?
A Szuka-díj.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és izgatottan várjuk Jill szereplését a Szuka Díjon! 

Fotók: The Sighthound Photographer