Írta: Kovács Botond.

Szombat délután futották a brit királyi versenytéren a Grade 1-es besorolású Ascot Chase-t. A futam azért is volt érdekes, mert starthoz állt Paul Nicholls idomítottja, a címvédő Cyrname (2012 pher, Nickname – Narquille, Passing Sale), aki tavaly két és fél hosszal verte Kemptonban a King George VI Chase-ben Altiort (2010 pher, High Chaparral – Monte Solaro, Key Of Luck), a tizenkilenc futását zsinórban nyerő szupersztárt. Altior veresége után ismét a csúcson van, behúzta a Grade 2-es The Game Spirit Case-ben, és Nicky Henderson mesterrel már alig várja a cheltenhami Queen Mother Chase-t március 11-én. Egyelőre úgy látszik, a két nagyágyú nem csap össze a közeljövőben, hiszen Cyrname a Rynair Chase-ben indul másnap, de ettől függetlenül izgalommal követik a világ turfrajongói a két kitűnő telivér pályafutásának alakulását. Térjünk azonban vissza Ascotba.

Tavaly 3/1-es odds mellett kentrézett Cyrname a starthoz, és tizenhét hosszal szétzilálta a mezőnyt, a favoritként jegyzett, 11/8-on álló Waiting Patiently nyergében Brian Hughes csak a hátát nézte Harry Cobdennek a tizenhét ugrás felett. Sokan tanulhattak ebből, hiszen idén csupán három ló mert kiállni a francia tenyésztésű telivér ellen. A 150 ezer font sterling (60.5 millió forint) összdíjazású futamot ötéves és idősebb lovaknak 2 mérföld, 5 furlong és 85 yardos távon (4302 méter) írta ki a Chris Stickels versenytitkár.

Röviddel a verseny előtt csak a legőrültebb bukmékerek mertek hosszabb kurzust ajánlani 4/11-nél a Cyrname-Harry Cobden duóra. A második helyre a nagy rivális, Nicky Henderson idomítottja Janika volt esélyes (kedves Olvasóink nyilván sejtik, miért szurkoltunk neki, még úgy is, hogy a szpíker Dzsenike néven emlegette), aki remek formatartó, ám mindig beleszalad egy komoly ellenfélbe. Legutóbb az utolsó két Grade 1-es futását megnyerő Defi Du Seuil (2013 pher, Voix Du Nord – Quarvine Du Seuil, Lavirco) mögött végzett negyedikként. Defi Du Seuil tulajdonosa John McManus, az egyik legkiemelkedőbb ír futtató, akiről külön kötetet lehetne írni, most csak annyit jegyzünk meg róla, hogy a sikeres üzletember kissé hasonlít Szemere Miklósra, hiszen az elmúlt évtizedekben súlyos milliókkal rövidítette meg a világ bukmékereit.

Izgatottan várta a mai napot az ír Riders Onthe Storm (2013 pher, Scorpion – Endless Moments, Saddler’s Hall) idomárja Nigel Twiston-Davies is, hiszen lova megnyerte ugyan két legutóbbi versenyét, de nem Black Type-ban, ennek ellenére látott esélyt a jó szereplésre. E kategóriában a ló legjobb helyezése egy Grade 1-es harmadik díj volt 2018-ban. Valami mégis azt súgta a könyveseknek, hogy csak 7/2 körül kössenek rá fogadást.

Traffic Fluid (2010 pher, Astarabad – Petale Rouge, Bonnet Rouge) ennél sokkal rosszabbul 40/1 körül állt az indítás előtt Gary Moore lotjából, pedig egy Grade 3-as ascoti győzelemmel tarsolyában lépett pályára, és elmondható róla az is, hogy 2014 óta tartó karrierje során egyre jobban teljesít.

A futam 1995 óta szerepel a brit versenykalendáriumban. Az első nyerő a kitűnő Martha’s Son volt, és a győztesek között olyan nagyságok nevére is ráakadunk, mint a kétszeres nyerő Tiutchev, a legendás Kauto Star, a remek Cue Card és szenzációs Silviniaco Conti. A legsikeresebb zsoké a kétszeres ír champion Barry Geraghty (Monet’s Garden – 2010, Riverside Theatre – 2011, 2012), az idomárok közül Martin Pipe viszi a prímet (Tresor de Mai – 2002, Tiutchev – 2003, a ló első győzelme Nicky Henderson nevéhez fűződik és It Takes Time – 2005, Our Vic – 2006).

A lóversenyzésben nincsenek előre lefutott versenyek, különösen az ugró szakágra igaz ez a kitétel. Cyrname remekül startolt, és magabiztosan vezetett, de a célegyenesre fordulva megtört lendülete, és Riders Onthe Storm átvette tőle a vezetést. A verseny akkor dőlt el végleg a favorit számára, amikor az utolsó ugrásnál felbukott. Ugyanez történt Traffic Fluide-dal is (mindkét telivér sértetlenül állt vészelte át a balesetet, és ugyanez elmondható a lovasokra is). A versenyt végül Riders Onthe Storm nyerte, a második helyen Janika ért célba.

Írta: Martin Stevens, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

A beltenyésztés kérdése nagyon hasonlít a globális felmelegedéshez – állítja a dr. Emmeline Hill által vezetett kutatócsoport, amely ír University College Dublin megbízásából publikált érdekes tanulmányt a kérdéskörben.

Az írás, amely a Scientific Reports című tudományos lapban jelent meg (írásunk végén a linkre kattintva az eredeti publikációt is elolvashatják), több, mint tízezer angol telivér DNS-ét elemezte, és rámutat, hogy az elmúlt negyvenöt esztendőben világszerte jelentősen megnövekedett a beltenyésztés aránya. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez egy öngerjesztő probléma, hiszen a tenyésztők a legkiemelkedőbb versenytulajdonságokat és a legjobb ménvonalakat keresik. A vizsgált lovak 97%-ának pedigréjében megtalálható volt Northern Dancer, az európai telivérek 35%-ának családfájában ott van Sadler’s Wells, az ausztrál állomány 55%-ának ereiben Danehill vére is csörgedezik.

– A telivértenyésztésben mindig gyakori jelenség volt a beltenyésztés, de manapság ez a trend egyre jobban terjed. Borítékolható, hogy ez folytatódik a jövőben, hiszen az érveréseken nagy a kereslet bizonyos ménvonalak iránt. Ezzel csupán az a gond, hogy a beltenyésztés veszélybe sodorhatja a populáció termékenységét, és egészségi állapotát. A jelenség természetében hasonlít a globális felmelegedéshez, úgy látjuk, szabályzásokra van szükség, és időben cselekednünk kell, méghozzá a legmagasabb szinten, annak érdekében, hogy elkerüljünk egy globális válságot.

A beltenyésztés növeli az esélyét a recesszív tulajdonságok örökítésének, ami a populáció erőnlétének hanyatlásához vezethet, csökkenhet az élettartam, és az örökítőképesség. Ezt a jelenséget beltenyésztési depressziónak nevezi a tanulmány. A kutatócsoport külön kiemeli, hogy más haszonállatok tenyésztésében már régóta hangsúlyt fektetnek a populáció menedzsmentre, ez azonban az angol telivérek világában szinte teljesen ismeretlen globális szinten. Léteznek azonban megoldások.

– Az adataink segítségével a tenyésztők monitorozni tudják a tevékenységüket, és a génkutatás mai eredményei mellett már tudunk olyan tanácsot adni, amely segítségével megtalálhatják a genetikailag eltérő, de a kívánt tulajdonságokkal rendelkező méneket a kancáik számára. Mára a pedigré fontossága kezdi elveszíteni egykori jelentőségét, hiszen csak általános trendek mutatható ki belőle, és ez óhatatlanul bizonyos ménvonalak dominanciájához, és a beltenyésztés fokozottabb elterjedéséhez vezet. Ha egyszerűen akarnánk fogalmazni, egy szorosabbak lesznek a családi kötelékek a fajtán belül, az egyedek minden oldalról rokonai lesznek egymásnak. Az új kulcsszó a DNS-vizsgálat. Ennek segítségével fel tudjuk térképezni az egyedek génállományát, és olyan outcross-lehetőségeket tudunk javasolni a tenyésztőknek, amelynek segítségével megtarthatók a beltenyésztés előnyös tulajdonságai, viszont a negatív hatásokat teljes mértékben ki tudják kerülni. Ez azért is jó ötlet, mert végső soron már rég tudjuk, hogy a beltenyésztés nincs szoros összefüggésben a versenyteljesítménnyel. Az eredményeinkből a versenyüzemek is profitálhatnak. Ha a tenyésztők jól sáfárkodnak a tőlünk megszerezhető genetikai információval, a fajta fenntartása nem ütközhet kihívásokba.

Hasonló kezdeményezésekről hallani az amerikai kontinensről, ahol szabályozni kívánják, hogy egyes fedezőmének hány kancát kaphatnak szezononként. 

Aki a teljes angol nyelvű tanulmányt szeretné elolvasni, az alábbi linkre kattintva megteheti:

https://www.nature.com/articles/s41598-019-57389-5.pdf