2019-ben ismét ugró idomár champion lett Székely Károly. Lovai évek óta kiemelkedő eredményeket érnek el mind hazai, mind külföldi viszonylatban.

Hogyan jött lassan egy évtizede, hogy lovait a síkversenyek mellett az ugróversenyekben is kipróbálja?

Síkversenyekben aratott győzelmeim száma 200 felett van, ebben több nagyverseny győzelem is benne van. Gyermekkoromban a lovaglást az alapokkal, a díjlovaglással és a díjugratással kezdtem. Amikor elindultak a gátversenyek a Kincsem Parkban, úgy gondoltam ideje a sok év alatt szerzett tudásomat kamatoztatni, mint ugró idomár. Véleményem szerint egy gátversenyre való felkészítés összetett munka, viszont a befektetett idő és energia kamatozni fog, ha jönnek az eredmények. Az eddigi eredmények alapján úgy gondolom megérte az a sok idő és munka, hiszen Diplomata, Bakos Gáborral a nyergében egészen a Group 1-es versenyekig jutott, ahol többször is eredményesen szerepelt. Ilyen magasságba magyar ugró ló még nem jutott el.

Mi alapján dől el melyik ló alkalmas gátversenyzésre?

Minden ló tud ugrani, csak meg kell tanítani! A lovak képessége szerint kell versenyeket nézni nekik. Összességében elmondható, hogy magasabb osztályban eredményes futó és ugró lovat csak jó lóból lehet „csinálni”.

Hogyan dől el, hogy ki ül a lóra versenyben?

Az elmúlt időszakban Bakos Gáborral dolgoztam együtt, kezdő lovasként nálam dolgozott Mészáros Zsolttal, mindannyian ugrólovak között nőttünk fel, így a lovasítása nem volt kérdés nálam. Ezt követően Molnár Orsolya ajánlotta a figyelmembe Horváth Balázst, aki szintén nagy segítségemre volt. Makoviczki Ákossal egy faluban születtem, kisgyermek kora óta ismerem, már akkor kiszemeltem őt, hiszen ahogy az látható igazi lóbolond és szívvel lélekkel dolgozik. Az eredmények pedig bizonyították, hogy igazam volt, egy kivételes tehetség, persze tanulni és fejlődni mindig kell.

Miből áll egy-egy tréning?

A síkon versenyző és gáton versenyző lovak munkája között óriási különbség van. Hetente 5 napot dolgozunk velük, ekkor hosszú, 7000 méteres lassú galoppot mennek a lovak. Hetente 2 alkalommal pedig speciális ugróedzésen vesznek részt, van, hogy lovassal, de van, hogy lovas nélkül szabadon ugratjuk őket. A munka attól is függ, hogy mennyire van közel az adott verseny, amire készülünk. Az ugrólovakkal rengeteget foglalkozunk, naponta akár 2-3 órát is. Emiatt nem is tudok sok lovat vállalni, mivel inkább a minőségi munkára szeretném fektetni a hangsúlyt.

Hogyan dolgoznak télen az ugrólovak?

A munka nagyrészt ilyenkor ugyanolyan, mint a síkon futóké. Ilyenkor, ha engedi az idő és a talaj állapota, sokat lépünk és kentrézünk velük. Az ugrólovak kéthetente egyszer, körülbelül fél órán át ugrómunkán vesznek részt, ez azért fontos, mert ugrásnál és leérkezésnél fokozottan terhelik a lábukat, nem szabad hagyni, hogy meszesedjen, tokosodjon. Nálunk a lovak éjjel-nappal karámban vannak, természetesen hideg időben boxokba visszük őket.

Várható-e külföldi szereplés a 2020-as szezonban?

Terveink vannak, több új ló is érkezett az istállóba, nagy reményeket fűzök hozzájuk, remélem velük is lesz lehetőségünk idővel a világ élvonalába tartozni.

A lovak ellátásában, felkészítésében és versenyeztetésében elengedhetetlen az istállószemélyzet munkája.  Éppen ezért a versenyszervező a Kincsem Nemzeti Kft. a most bevezetett életpályamodell keretein belül, teljesítménytől függően kívánja mind erkölcsileg és mind anyagilag is támogatni a lovakkal foglalkozó szakembereket a trénereket, a lovasokat és a lóápolókat.  A trénerek mellett dolgozó munkatársak a lovászok és a lovasok, az ő munkájuk elengedhetetlen a mindennapi munka során. Ribárszki Sándor idomár munkatársait,  Lővei Katát és Szalontai Árpádot kérdeztük.

Hogyan csöppentetek bele a galopp sport világába?

Lővei Kata: Borkó Bernadett zsokénak köszönhetően kezdtem el megismerkedni a lovakkal, mivel előtte nem volt hozzájuk semmiféle kötődésem. Nála megtanultam az alapokat, mind a lovak körüli munka és a lovaglás tekintetében. Ezt követően több istállónál is jártam ahol más és más dolgokat sajátítottam el. Mivel több lovat is lovagolhattam a különböző istállóknál, így egyre többet tanultam meg róluk, fokozatosan elsajátítottam a galopp lovaglás rejtelmeit. Az istállók közül, ahol jártam kiemelném Tormási Gyula, Barabás Mónika és Iglódi János, a Telivér Farm és végül, de nem utolsó sorban Ribárszki Sándor istállóját!  Általuk fejlődhettem és tanulhattam a legtöbbet, ami a mai napig segíti a munkámat.

Szalontai Árpád: Fiatal koromban Szerbiában kezdtem el a lovakkal való ismerkedést, a galopp sport világába is itt csöppentem bele. Ezután már a szerelmemmé vált ez a sport! Volt időszak, amikor mélyponton voltam, de sosem tudtam véglegesen elhagyni ezt a sportágat. Aki egyszer ebbe belekerül, az azt hiszem soha nem lesz képes teljesen kilépni belőle.

Hogyan néz ki egy napotok?

Lővei Kata: Hat óra körül érkezünk meg az istállóhoz, ezt követően mindegyik ló reggeli abrakot kap. Az istállóban való teendőkkel folytatjuk ilyen például a boxok takarítása, felszerelések rendbe tétele. Mialatt az előbb említett munkákkal haladunk a lovakat karámba visszük és folyamatosan cseréljük őket a nap folyamán, hogy minél több időt tölthessenek a szabadban. Amint végeztünk az istálló munkákkal, elkezdünk dolgozni a lovakkal. Természetesen először lepucoljuk őket, megnézzük a lábukat, majd nyergelünk. Téli időszakban, amikor vége a szezonnak az idősebb méneket visszük ki főként, a kancák többnyire pihennek. Amint az idős lovakat lelovagoltuk a csikókkal kezdünk el foglalkozni. Miután a napi munka megvolt velük, ismét lepucoljuk őket majd megkapják a déli és későbbiekben az esti abrakot.

Mindketten munkalovasok is vagytok. Sosem fordult meg a fejetekben, hogy profi szinten versenyezzetek?

Szalontai Árpád: Az ezt megelőző szezonokban már volt engedélyem, idén viszont nem kértem ki a licenszemet, de a jövő évet nézve mindenképpen a terveim között van. Munkában is egy élmény dolgozni a lovakkal, de egy verseny teljesen más érzést ad, olyankor elönt az adrenalin és ez semmivel sem összehasonlítható!

Lővei Kata: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem szeretném kipróbálni. Viszont én mindenképpen csak hobbi szinten versenyeznék. Kíváncsi vagyok milyen élmény saját magadnak felkészíteni azt a lovak a munkák során, akivel végül együtt küzdötök a győzelemért!

Jártatok már külföldön. Pontosan hol dolgoztatok és milyen élményekkel tértetek ide vissza?

Lővei Kata: Én két és fél évig dolgoztam Newmarketben, Angliában. Összességében a lovak tartása és takarmányozása úgy gondolom kiváló szinten működik, ami feltűnt, hogy itthon sokkal több minőségi időt tudunk tölteni a lovakkal. Angliában mondhatni nagyüzemben,  „gépszerűen” haladnak a dolgok, egyik ló jön a másik után, legyen az idősebb ló, vagy csikó. Hatalmas létszámmal dolgoznak! Itthon úgy gondolom, van időnk arra, hogy bensőségesebb kapcsolatot alakítsunk ki velük, több törődést és odafigyelést kapjanak az emberek részéről.

Szalontai Árpád: Én Szerbiában dolgoztam, ott kezdtem a pályafutásomat, de megfordultam Németországban is. A tapasztalataim alapján egyet kell értenem Katával, itthon az idő többszörösét szánjuk a lovakra, többet dolgozunk velük. A szívem pedig mindig ide húzott vissza.

Munkátokat úgy gondolom kiemelten segíti az Életpálya Modell. Mi a véleményetek róla?

Lővei Kata: Egyértelműen pozitívnak tartom! Nekünk lovászoknak és munkalovasoknak hatalmas segítség, mind pénzben, mind elismerésben. Sokszor hajlamosak a trénereket és a zsokékat kiemelni, ami természetesen jogos, hiszen az ő munkájuk elengedhetetlen a lovak teljesítményének szempontjából, de úgy gondolom ez ugyanúgy igaz a lovászokra, munkalovasokra is. Ezzel a kezdeményezéssel úgy érezzük, hogy a mi munkánk is meg van becsülve, elismerik azt az időt és energiát, amit a lovak felkészítésével töltünk.

Szalontai Árpád:Véleményem szerint ez a díj a trénereknek is motivációt jelent, hogy ösztönözzenek vele minket, lovászokat. A mi munkánk is elengedhetetlen, gyakorlatilag mi vagyunk velük a nap 24 órájában.