A Hippodrom és Lovarda Magazin szíves engedélyével közöljük a lap márciusi számában megjelent interjút, melyet Suták Csenge készített.

Fokról fokra előre

Huszár Korinna, aki zsokénak született

Az apprentice lovasok egyik legtehetségesebb tagját mutatom most be magazinunk olvasóinak. Az apropó, hogy Huszár Korinna nyerte tavaly a Németh Ferenc Emlékkupát, amely komoly dicsőség, hiszen ez az egyik olyan sorozat, ahol a kezdő lovasok leginkább össze tudják mérni erejüket. A másik az Utánpótlás Lovas Kupa, amit cikkünk főszereplője úgy szintén megnyert már, méghozzá kétszer is. Az idén még csupán a 20. születésnapját ünneplő lány eddig 8 győzelemnél jár, ami igencsak szép mutatónak mondható.

– Mikor és mi módon kerültél kapcsolatba először a lovakkal?

– Már egészen kiskorom óta nagyon szerettem a lovakat, rajongtam értük, és mindig kérleltem édesanyámékat, hogy hadd mehessek lovagolni. A Heves megyei Heréden egy lovardában kezdtem el megtanulni az alapokat, 9 éves koromban, és lassan oszlopos tagja lettem az ott dolgozó csapatnak.

– Mikor jött az ötlet, hogy zsoké legyél?

– A lovardában azt mondták, nagyon jó zsoké alkattal rendelkezem. Akkoriban ügyviteli-titkárnak tanultam, de éjjel-nappal a lovakkal voltam, így iskolát szerettem volna váltani. Keresni kezdtem a lehetőségét a hivatásos versenylovassá válásnak, mert úgy éreztem – és most is ezt érzem –, hogy én zsokénak születtem! Addig kerestem, kutattam, amíg rátaláltam a váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskolára, majd egy sikeres felvételit követően be is kerültem a zsokéiskolába. Megbeszéltem a szüleimmel, hogy ezt a hivatást szeretném választani, és ők mindenben támogattak, és támogatnak ma is.

– Hogyan is képzeljük el ezt az iskolát?

– Vácon a képzés úgy van felépítve, hogy a 9. és a 10.- osztályban heti két napon gyakorlati óránk volt Alagon, majd a 11. évfolyamon, legizgalmasabbként egy hetet az iskolában, egyet pedig Alagon, a tréningközpontban, egy istállóban töltöttünk. A 9. és 10. osztályban Kovács Botond tartott nekünk szakmai órákat, amely a szakmai angolra és minden lóversenyzéssel kapcsolatos ismeretre okított minket. Az iskolában Pető Sándor és Kozma István, a két neves zsoké tartott erőnléti edzéseket, amelyek során a lóversenyzéshez szükséges képességeket fejlesztettük, valamint az úgynevezett műlovon próbáltuk elsajátítani a versenylovaglás fortélyait.

– Melyik istállóba kerültél először és milyen élményeid voltak ott?

– Az első években az ú.n. tanistállókban voltunk, majd akik már olyan szinten lovagoltak, azokat versenyistállókba helyezték. Jómagam így kerültem Pető Sándor mesterhez, ahol három évet töltöttem el. Már az első esztendőben bizalmat szavazott nekem a mester, így Bistry nyergében állhattam életemben először starthoz, vele rögvest az 5. helyezést szereztük meg.

– Hogyan alakult a továbbiakban a karriered?

– Már az első évadomban két győzelmet szereztem, aminek köszönhetően 2016-ban Lovas Utánpótlás Kupa győztes lettem, majd 2017-ben sikerült megvédenem ezt a címet.  Bevallom, a 2018-as versenyszezonban egy erős holtpontja volt a karrieremnek. Nem sikerült egy győzelmet sem szereznem, csupán igen sok második hellyel büszkélkedhettem. Szerencsére jött a 2019-es szezon, ahol fordult a kocka…

– Mi történt 2019-ben?

– Németh Ferenc Emlékkupa győztes lettem, Grósz Gyula és Korona Károly támogatásának köszönhetően összesen négy győzelmet szerezve. Elsőként Graffitivel tört meg a jég, hiszen vele sikerült egy év után újra győztesként átlovagolni a célvonalon. Aztán jött a Németh Ferenc Emlékverseny, ahol Mezzóval folytattam a győzelmek sorozatát. Ezt követően Illendővel és ismét Graffitivel sikerült még nyernem abban az évben. Úgy gondolom elég szép évet zártam a 2019-es szezonban.

– Kezdő lovasként is több külföldi versenyre eljutottál már…

– Igen, nagyon örülök mindig, amikor idegenben versenyezhetek. Már az első idényemben sikerült magam külföldön kipróbálnom, később Prágában szereztem egy jó harmadik helyezést, illetve Pozsonyban – profik között! – egy számomra örökké emlékezetes versenyben, épp csak egy orrhosszal második lettem. Felejthetetlen volt, amint az arab lovas körverseny madridi állomásán megszerzett „ezüstöm” is. Ehhez kapcsolódik az a sztori, hogy a startboxban zsokétársnőm lova az indítás pillanata előtt átdugta a fejét a mi boxunkba, és én segítettem kvázi „visszadobni” azt, hogy ne törje nyakát, amikor kiugrik. Nos, ők voltak azok, akik végül előttünk végeztek. De jó verseny volt így is, vagy talán éppen ezért…

– Mostanában hogyan telik egy napod?

– Bokori Tamás istállójában lovagolok délelőttönként, ahol reggel hatkor kezdőik a munka. Elvégezzük a szokásos korai teendőket, ami az etetést és az istálló munkát foglalja magában, majd elkezdünk nyergelni. Napi négy-öt lovat lovagolok munkában. Ezt követően befejezzük az istálló munkát, és „kizabolunk”. Délután Vácon folytatom a feladataimat, Korona Károly istállójában. Ott legtöbbször két-három lovat ülök a munkában. És ezzel még nem ér véget a napom, hiszen a formám javítása érdekében esténkén konditerembe járok le.

– Bizonyára vannak kedvenceid is a lovak között. Ez egy lovas esetében megkerülhetetlen kérdés…

– Szerintem a Hippodrom és Lovarda magazin összes oldala nem lenne elég arra, hogy mindegyik kedvencemet felsoroljam. Ha mégis ki kell említeni egy párat, akkor Allegro Assai-ét mondanám, akinek az emlékkupa megnyerését köszönhetem, vagy mondhatom Perfect Too-t anno Pető Sándoréktól, akivel két utánpótlás kupa futamot is behúztam, vagy a már említett Graffitit. A mostani „gyerekek” közül pedig a Bokori Tamásnál álló Good Heartot és French Whiskey-t, illetve a Korona Károlynál levő Aflame Infernót emelem ki, akit egészen kis korától én lovagolok. De tényleg sorolhatnám azokat, akiket szeretek…

– Mekkora bizakodással várod a 2020-as szezont?

– Nagy bizalommal várom az új évadot, mivel úgy érzem, a téli felkészülésem egész jól sikerül. Mindent megteszek, hogy megfelelő legyen a kondícióm, illetve ami még plusz reménnyel tölt el, hogy az új ostorszabályzatnak köszönhetően, már ostoros lovasként kezdhetem 2020-ban a szezont. Remélem a trénerek és a tulajdonosok továbbra is bizalmat szavaznak nekem, és így sok szép győzelem elébe nézhetek.

– Milyen terveid és álmaid vannak a lóversenyzéssel kapcsolatban?

– Első és legfontosabb tervemként szeretném kinyerni a 40 versenyt, hogy én is felkerülhessek azon kevés női lovasok közé, akiknek profi licence-ük van, de ezt megelőzően még szeretnék utánpótlás champion lenni. Mint minden zsoké, így én is arra vágyom, hogy egyszer a Derby-ben győzedelmeskedhessek, valamint ha a jövő úgy hozza, a későbbiekben idomárként is szívesen kipróbálnám magam.

Suták Csenge