Igazi turftörténeti kincs került elő a Magyar Lovaregylet archívumából, amely az 1963. évi Nemzetközi Telivértenyésztési és Versenyzési Kongresszus és Versenysorozat eseményeit dokumentálja. Posztunknak az ad aktualitást, hogy a hétvégén ismét komoly nemzetközi találkozóra kerül sor a Kincsem Parkban, ismét hazánkba látogat a régió telivéreinek színe-virága. Tekintettel a csatolt film páratlan értékére, írásunkat nem fogtuk rövidre. Helyezzék kényelembe Magukat, indul a történet.

Az említett versenysorozat ötlete 1949-ben fogant, dr. Vaclav Michal cseh szakember fejében, és az általa összehívott konferencián a házigazda csehszlovák, lengyel, magyar és osztrák résztevők elhatározták, hogy erősítendő a közép-európai demokratikus államok együttműködését, minden esztendőben más fővárosban tartanak mítinget. Lehet, hogy volt némi nosztalgia a résztvevőkben a békebeli idők iránt. A történelem azonban úgy akarta, hogy az ötlet ugyan megmaradjon, de az osztrákok menjenek, és csatlakozzon a kemény maghoz a béketábor. Hamarosan a Bulgária, Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió, és léptek a távozó imperialisták helyébe. (Mi lett volna, ha tudják, hogy Imperiálnak mekkora szerepe lesz még a történetben?). Egyfajta megfigyelői státuszt kapott Kína és Mongólia. A versenysorozat neve később Közép-európai Népi Demokratikus Országok Meetingjére, majd idővel, Szocialista Országok Nemzetközi Meetingje és Kongresszusára változott, több címke is volt, de a lényeg ugyanaz maradt egészen 1989-ig, amikor a Vasfüggönnyel együtt megszűnt létezni.

Az archívumunkban talált kisfilm az 1963-ban Budapesten rendezett míting egy részét és a méneslátogatásokat dolgozza fel, amely augusztus 23-tól szeptember 10-ig tartott. A kongresszuson a telivértenyésztés aktuális kérdéseit beszélték meg a szakemberek, a fehér asztal mellett a Kincsem Parkban, amelyet abban az időben még csak új lóversenytérnek hívtak (pedig már régen nem volt új), a legjobb lovak, zsokék és idomárok huszonkét futamban csaptak össze a zöld gyepen. Öt állam, Csehszlovákia, Lengyelország a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és hazánk képviseltette magát.

A korabeli szaklapot olvasgatva, amely ünnepi kiadásban jelent meg, és kivételesen 3.- Forint volt az ára a megszokott 2.20 Ft helyett, megtudhatjuk, hogy a delegált tenyésztők a Royal Nagyszállóban kaptak elhelyezést, ahol pár napig vesztegzár borzolta a kedélyeket. A lovasok és a trénerek nyugodtan aludhattak a Kerepesi út legelején, a Park Szállóban. A versenydíjakat rubelben határozták meg, amelyek közül a legnagyobb, az egyszerűen csak Kupának emlegetett Szocialista Országok Nagydíja volt 2500 rubeles összdíjazással. (A szovjet átlagfizetés havi 100 rubel között mozgott abban az időben, és természetesen még nagyon sokáig, hiszen tudjuk, hírből sem ismerték az inflációt.) A kifizetésekről pontos információt nem sikerült szereznünk.

Érdekesség, hogy a versenysorozaton nem vett részt a régió két nagyágyúja Nyikolaj Naszibov és a címvédő magyar champion, Lapusán Ferenc. Az előbbinek egészségügyi problémái támadtak, utóbbi pedig súlyos balesetet szenvedett alig két héttel a míting előtt.

Ha már a hiányzóknál tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy a míting Imperiál nélkül indult. Az akkor már kétszeres derby-győztes sárga mén Baden-Badenben tartózkodott. Először a Fürstenberg Rennenben futott, ahol a mai napig tisztázatlan okok miatt nyolcadik lett, később a Grosser Preis von Badenben másodikként ért célba öldöklő küzdelem után Espresso mögött.

Említést érdemel az is, hogy jó házigazdaként, Losonczi Pál akkori földművelésügyi miniszter (később az elnöki tanács elnöke) a Gundel Étteremben fogadást adott a résztvevőknek.

Megjegyezzük azt is, hogy a Pesti Turf egészen augusztus végéig várt, hogy beszámoljon az angol dopping-botrányról, amelyben úgy vélték, a francia tréningből érkező Epsom Derby-győztes, Relko is érintett. Az ügy valóban nagy port kavart Nagy-Britanniában, de végül nem sikerült bizonyítani a dopping-vétséget, Relko megmaradt nyerőnek. Pikáns részlet, hogy a magyar szaklap a brit Daily Worker című újságra hivatkozott amelyet Nagy-Britannia Kommunista Pártja alapított 1930-ben. Időzíteni tudni kell!

Nincs új a nap alatt. Ha megnézzük a mai nagy mítingeket, minden távra találunk remek futamokat, és ezen belül is külön a kétéveseknek, a hároméveseknek és a hároméves és idősebb lovaknak. Ha azt vesszük alapul, hogy a Breeders’ Cupon tizennégy számban indulnak a telivérek, és az ante-világ nagy versenysorozatain huszonkét megmérettetés volt, akkor bizony azt kell mondanunk, van még hová fejlődnie a hanyatló nyugatnak. Az alábbi futamokat írták ki a budapesti nagy eseményre:

Első nap:

Megnyitó Verseny, 1200 m, 2 éves kancáknak,

Szófiai Díj, 1200 m, 2 éves méneknek,

Berlini Díj, 1600 m, 3 éves kancáknak,

Ulan Batori Díj, 2400 m, 4 éves és idősebb méneknek és kancáknak.

Második nap:

Moszkvai Díj, 2400 m, 3 éves méneknek és kancáknak,

Bratislavai Díj, 1400 m, 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Bukaresti Díj, 1800 m, 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Kievi Díj, 2000 m, 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak.

Harmadik nap:

Belgrádi Díj (e futamnak eredetileg Barátság Díj volt a neve, de a rendezők meggondolták magukat), 1600 m, 3 éves méneknek és kancáknak,

Budaesti Díj, 2400 m, 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Pekingi Díj, 3000 m, 4 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Dimitrovi Ménes Díja, 1000 m, 2 éves méneknek és kancáknak.

Negyedik nap:

Prágai Díj, 2400 m, 3 éves kancáknak,

Graditzi Ménes Díja, 1800 m, az 1963. évi nemzetközi versenyeken futott, de I. és II. díjat nem nyert 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Dióspusztai Ménes Díja, 1600 m, az 1963. évi nemzetközi versenyeken futott, de I. díjat nem nyert 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Voszhodi Ménes Díja, 2000 m, az 1963. évi nemzetközi versenyeken futott, de versenyt nem nyert 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak.

Ötödik nap:

A Szocialista Országok Nagydíja (Kupa), 2800 m, 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Béke Díj, 1400 m, 2 éves méneknek és kancáknak,

Varsói Díj, 3200 m, 4 éves és idősebb méneknek és kancáknak.

Cislaui Ménes Díja, 1200 m, az 1963. évi nemzetközi versenyeken futott, de a Megnyitó Versenyben és a Szófia Díjban I. és II. díjat, vagy a Dimitrovi Ménes Díjában I. díjat nem nyert 2 éves méneknek és kancáknak,

Napajedlai Ménes Díja, 2000 m, az 1963. évi nemzetközi versenyeken futott, de I. és II. díjat nem nyert 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Kozienicei Ménes Díja, 2400 m, az 1963. évi nemzetközi versenyeken futott, de I., II., III., és IV. díjat nem nyert 3 éves és idősebb méneknek és kancáknak,

Hosszú lenne felsorolni a sok izgalmas futam minden részletét, jelen posztunkban csak kettőt emelünk ki. A Szocialista Derbyként emlegetett Moszkvai Díjban három derby-győztes állt starthoz. A lengyel Hubert, a német Carolus és a szovjet Gudzon. Mivel Imperiál akkor még a másik Németországban volt, ő nem indult, helyette a Magyar Derby ezüstéremse, Rokitno állt starthoz. A drámai finisben a három favorit csatázott. Négyszáz méterrel a cél előtt Gudzon jobbra-balra tört, és ezzel akadályozta ellenfeleit, akik ugyan a végére feljöttek rá, de 5/4 hosszal mégis ő nyert Hubert előtt, a szovjet Glagol fejhosszal harmadik, Rokitno két hosszal negyedik. A Dr. Hesp Edvin, Laky Ferenc és Tarsoly Gergelyből álló Versenyintézőség Kubrákot a míting hátralévő versenyeiben eltiltotta a lovaglástól. Ne feledjük, még hét év sem telt el akkor 1956 ősze óta. Kellett a döntéshez a szakemberek karakánsága.

A Szocialista Országok Nagydíját az utolsó napon rendezték. A holtfáradt Imperiál alig ért haza, máris nyergelték (az Turf még úgy jelent meg, hogy indulása kétséges – lásd fotó). Hat ló mert kiállni ellene, köztük a szovjet sztár, Gudzon, aki mellé két vezetőlovat küldtek az oroszok, Gajt és Gudront. A magyar színeket Hadnagy képviselte, a lengyelek Azanban bíztak, a németek Modus-ért szoríthattak. Sok hűhó semmiért, csak ezt tudjuk írni ötvenhat esztendő távlatából. Magyar földön magyar siker született. A fenomenális sárga mén, a XX. század legjobb magyar lova Németh Ferenc kezében kilenc hosszat vert Gudzonra, aki mögött tizenhat hosszal Hadnagy ért célba a szakadó esőben. A többiek talán még ma is futnak.

A versenysorozat remekül indult magyar részről, Krusnyiczky Márton kettőt nyert (Imbolygó – Szófia Díj, Mimi – Berlini Díj) Gutai mester lovaival. A Pesti Turfban A „János” és a „Marci” címmel megjelent írás hosszan méltatta a két klasszis érdemeit. Ennek ellenére a míting a szovjetek győzelmével zárult, kilenc futamot tudtak megnyerni, Magyarország a második helyen végzett hat sikerrel. A további sorrend NDK, Lengyelország és Csehszlovákia lett. A lovasok közül a szovjet Laksz volt a legeredményesebb, hatszor mázsált vissza nyerőként, őt a magyar Krusnyiczky követte három diadallal, a bronzérmet a szovjet Zekasev kapta. Németh Ferenc ötödik lett a lengyel Czaplewski mögött.

Vasárnap a Kincsem Díj mellett három nagydíj kerül programra. A mérföldes Aperianov Zakariás Emlékverseny – Imperiál Díj, az Overdose Díj, és a Kovács Mihály Emlékverseny – Magyar Háromévesek Nagydíja. A világhírű Aperianov mester síremlékét szeptember 5-én avatták nyughelyén.

Jó úton járunk, komoly esélyünk van rá, hogy a Kincsem Díjat hamarosan a világ legrangosabb versenyei közé emelik. Ahogy mondani szoktuk, az elmúlt száz évben a történelem mindent megtett azért, hogy ne létezzen magyar lóversenyzés. Mi ezt azonban nem hagyjuk, elszántan védjük a ránk bízott örökséget.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Filmlabor munkatársainak, hogy segítségükkel megőrizhettük az utókor számára az itt látható kisfilmet.

Kovács Botond

Írta: Steve Dennis, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Molonyt nagyon bosszantották az Aintreeben történtek és úgy megsértődött, hogy elhatározta, nem indítja többé idomítottját síkversenyben. Szinte kővé dermedt amikor néhány nap múlva Bobby Renton ugrótréner felhívta telefonon, és közölte, megvásárolta Kingsley-ől Red Rumot. Az idomár mélységesen fel volt háborodva az akár sunyinak is nevezhető eljárástól, és szó szerint neki kellett lefognia Jock Mayes főlovászt, aki meg akarta verni a tulajdonost. Tíz síkverseny, két győzelem és nyolc zsoké után váltásra került sor. Red Rum addigi versenyeiben keménységet és gyorsaságot mutatott, logikus lépés volt az ugró szakág megcélzása.

Red Rum sorsa a továbbiakban nem úgy alakult azonban, ahogy megérdemelte volna, mondhatjuk azt is, kifejezetten mostoha körülmények közé került. Új idomárja nem tudta kihozni belőle a képességet akármennyit versenyeztette, ezért megszabadult tőle. Következett Tommy Stack és Tony Gillam istállója, de a helyzet csak rosszabbodott. Éppen aktuális tulajdonosa, Lurline Brotherton eladta, és mire Donald McCain istállójába került már savós patairha gyulladástól szenvedett, úgy tűnt, karrierje végéhez ért. McCain, akit vörös haja miatt mindenki csak Ginger néven ismert, érdekes karaktere a brit lóversenyzésnek. A II. világháborúban a Brit Királyi Légierőnél szolgált először motoros futárként, majd kommandósként. Már 1953-ban kiváltotta a tréner licencet, de csak 1962-ben kezdett idomítani. Kis istállója használt autó telepe mögött helyezkedett el a walesi határ közelében fekvő, festői szépségű Merseyside grófságbeli Southportban. Keresetét olykor taxizással egészítette ki, a lóversenyzés csak hobbi volt számára. Meleg szívű, kifejezetten állatbarát ember volt, és sikerült rábeszélnie egyik tulajdonosát Noel Le Mare-t, hogy vásárolja meg a beteg lovat 1972-ben. Érdekesség, hogy McCain Le Mare személyi sofőrje is volt egyben, és mindig ő vitte a helyi üzletembert a Prince of Wales hotelben megtartott táncestekre. Az üzleti kapcsolatot és barátságukat még az sem árnyékolt be, hogy szintén 1972-ben Ginger tévedésből lejelentette a Mr. Le Mare lovát a Grand Nationalből.

A súlyos beteg Red Rumnak 6.000 guinea volt az ára. A tréner munkához látott, és végtelen türelemmel és szeretettel kigyógyította az esetek kilencven százalékában végzetes kórból a lovat. A tengerben végzett galoppok eredményeként Red Rum ismét erőre kapott, és mesébe illő módon hálálta meg a gondoskodást. 1973-ban abszolút outsiderként, harminc hosszat ledolgozva nyerte meg a Grand Nationalt. Az ausztrál favorit, Crisp utcahosszal vezetett, szinte elszórta a mezőnyt. A futam utolsó fázisában azonban Red Rum megmutatta elképesztő szpídjét. A vezető telivér előnye tizenöt hosszra csökkent, majd az utolsó ugrást követően félelmetes csata vette kezdetét, amelyből Red Rum háromnegyed hosszas nyerőként került ki elsőnek Brian Fletcherrel nyergében. Csak hab a tortán, hogy pályarekord született: 9 perc 1.9 másodperc! Crisp lovasa, Richard Pitman évekkel később így nyilatkozott: – A mai napig visszatérő álmom az a bizonyos futam. Mindig azt látom, hogy tehetetlen vagyok, meghallom Red Rum patáinak dobogását, és elviharzik mellettem, mint egy expressz vonat.

1974-ben ismét megnyerte a Grand Nationalt, és még ugyanabban az évben a Scottish Grand Nationalt is. Red Rum az egyetlen telivér a lóversenyzés történetében akinek a duplázás egy szezonon belül sikerült. 1975-ben és 1976-ban is starthoz állt a nagydíjban, de nem Fletcherrel hanem Tommy Stackkel. A váltásra azért került sor, mert McCain megharagudott lovasára, amiért azt nyilatkozta az 1975-ös futam előtt, hogy Red Rum már nem a régi. Úgy látszott neki volt igaza, mert először L’Escargot, egy évre rá Rag Trade verte meg. Eljött azonban 1977, amikor Red Rum és Tommy Stack történelmet írtak. Megszületett a harmadik győzelem, amire sem azelőtt, sem azóta nem volt példa. Sokan ezt a versenyt tartják a brit sport legkiemelkedőbb eseményének.

Red Rum 1978-ban is elutazott a versenyre, de a futamot megelőző napon, egy könnyű kentre alkalmával lesérült, és nem tudott starthoz állni. Aznap a BBC esti híradójában ez volt a vezető hír, másnap minden lap címoldalon számolt be a történtekről. Ez lett volna Red Rum százegyedik versenye. Élete száz futamából huszonnégyet megnyert, tizenötször volt második, huszonháromszor harmadik. Hosszú pályafutása alatt egyetlen alkalommal sem bukott fel. 1995-ben múlt ki, és Aintreeben a célvonalnál helyezték örök nyugalomra. Ginger McCain 2004-ben ismét megnyerte a Grand Nationalt Amberleigh House-szal. Négy győzelmet csak George Dockeray (Lottery – 1839, Jerry George Dockeray – 1840, Gaylad – 1842, Miss Mowbray – 1852) és Fred Rimell (E.S.B. – 1956, Nicolaus Silver – 1961, Gay Trip – 1970, Rag Trade – 1976) tudott felmutatni. 2011-ben hunyt el, bronz szobra ott áll Red Rum sírja közelében.

Red Rumnak köszönhető az is, hogy a Grand National megmenekült. Az 1970-es évek elején komoly támadások érték a versenyt, és az Aintree Racecourse a csőd szélére került. A nagyszerű ló megjelenése azonban fordulatot hozott. A Jockey Club megvásárolta a pályát, amelyhez felhasználták azt az igen jelentős összeget is, amely közadakozásból gyűlt össze, és az évszázados hagyomány folytatódhatott. Red Rum emlékét számos szobor őrzi, Liverpoolban és Washington D.C-ben utcát neveztek el róla. A brit lóversenyzés valaha élt legnagyobb alakja, a hússzoros champion, Sir Anthony McCoy szavaival zárjuk írásunkat: – Red Rum teljesítményét soha nem lehet utolérni, végképp nem túlszárnyalni. Azt szokták mondani, hogy minden rekordot meg lehet dönteni. Ebben az esetben ez képtelenség.

Név: Red Rum (1965 pher, Quorum – Mared, Magic Red)

Született: Rossenarra Stud, Kilkenny grófság, Írország. 1965. május 3.

Elhunyt: Cholmondeley, Cheshire grófság, Egyesült Királyság. 1995. október 18.

Tenyésztő: Martyn McEnery

Sík: 10 futás, 3 győzelem

Tulajdonos: Maurice Kingsley

Idomár: Tim Molony

Gát, akadály: 100 futás, 24 győzelem. Grand National: 1973, 1974, 1977. Scottish Grand National: 1974 (Grand National – két második helyezés: 1975, 1976)

Tulajdonos: Lurline Brotherton, Noel Le Mare

Idomár: Bobby Renton, Tommy Stack, Tony Gillam, Ginger McCain

Írta: Steve Dennis, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

A brit lóversenyzés történetének egyik legkiemelkedőbb, és legnépszerűbb lova Red Rum (1965 pher, Quorum – Mared, Magic Red) volt, amelyet azzal a páratlan teljesítménnyel ért el, hogy három alkalommal nyerte meg a Grand Nationalt Aintreeben. Írásunk a kiváló telivér életébe nyújt rövid bepillantást.

Red Rum első tulajdonosa, Maurice Kingsley vérbeli szerencsejátékos volt, a kor bukmékereinek sok fejtörést okozott rafinált fogadási manővereivel. Természetesen futtatott is. 1966-ban elhatározta, hogy ismét ideje megkopasztania néhány könyvest, ezért magához hívatta trénerét, Tim Molonyt, és azt az utasítást adta neki, hogy utazzon el Írországba, és vásároljon egy lovat, amellyel megnyerheti az Aintreeben futott Thursby Selling Plate-et a következő évben. A futam egy eladóverseny, amelynek nyerőjét azonnal elárverezik. A tulajdonos és az idomár között bizalmas kapcsolat volt, hiszen Molony lovagolta a Kingsley háromszoros Champion Hurdle-nyerő lovát, Sir Kent (1952-1954). Az ötszörös champion miután szögre akasztotta a lovaglócsizmát és az ostort idomárnak állt, és természetesen továbbra is élvezte Kingsley bizalmát. Molony felkerekedett, és elutazott Dublinba, ahol a Goff’s árverésén 400 guineaért megvásárolt egy csinos küllemű, nem túl nagy termetű lovat, aki sprint távokra volt predesztinálva a pedigréje alapján, majd hazavitte Leicestershire grófságbeli idomítótelepére.

Mivel nem voltak tenyésztési célok, és a ló igen eleven volt, kiherélték, és megkezdték a felkészülést a hat hónappal későbbi eladóversenyre. Betörése könnyen ment, jófejű, bár kissé temperamentumos ló volt, kedvét lelte abban, hogy tréning előtt vagy után addig ugrál, bakozik, vagy ágaskodik, amíg lovasa le nem esik róla. Minden nap történt valami, igazi egyéniség volt. Jó étvággyal evett, és szívesen utazott. Trénere meglátta benne a potenciált, mert amikor a forrófejű ló lecsillapodott, remekül dolgozott, és Molony kis lotját rendszeresen lenyűgözte fantasztikus szpídjével. Nevét gazdájától kapta, aki Mared és Quorum nevének végződéseiből alkotta az új önmagában is értelmes nevet (Red Rum, am. Vörös Rum). Márciusban véget ért a felkészülés, és Molony még arra is hajlandó volt, hogy megszakítsa évi szokásos cheltenhami kirándulását azért, hogy lova zárómunkáját megnézze. – Az összes lovunk közül ő a legjobb, mester – közölte Jock Mayes főlovász. A hír hamar eljutott Kingsley-hez, aki nekilátott a nagyobb összegek elhelyezésének.

Az 1960-as évek végén Aintreeben síkversenyeket is rendeztek, de egyáltalán nem volt annyira népszerű versenytér, mint manapság. A marketing rengeteget segített azóta. Egy nappal az eladóversenyt követően aratta csodálatos sikerét a Grand Nationalben Foinavon, de a tulajdonos és az idomár figyelmét már az alig több, mint 500 font összdíjazású verseny kötötte le. Paul Cook mázsált ki először Red Rumra. Jó választásnak ígérkezett, hiszen a fiatal lovas már kezdte mutogatni oroszlánkörmeit, előző évben megnyerte az 1000 Guineas-t Vincent O’Brien Glad Rags nevű kancája nyergében. A futam előtt már csak 5/1-hez merték adni a bukik Red Rumot. A favorit az ír Blue Spider volt. Molony így emlékezett vissza a versenyre: – Lovam jól startolt, de nehezen kapott lábra, Paul nem tudott mit kezdeni helyzettel. Szerencsére egy 1000 méteres verseny alatt az embernek nincs elég ideje aggódni. Az első hatszáz méteren nagyon esetlenül mozgott, jól megdolgoztatta lovasát, de végül rájött, hogy mire megy ki a játék, és bekapcsolta a rakétákat. A távoszlopnál már a harmadik helyen galoppozott, és erős küzdelem után holtversenyben ért célba első helyen Curlicue-val. Ennek következtében csak a nyeremény felére volt jogosult Kingsley, de úgy döntött, a lovat megtartja, és az árverésen 300 guinea-ért visszavásárolta a telivért.

Az eredménynek Martyn McEnery, Red Rum tenyésztője is nagyon örült az ír Kilkenny grófságbeli Rossenara Studban. Végre elmondhatta, hogy Mared nevű kancája bizonyított valamit, ami nagy szó volt, hiszen a kifejezetten gyenge idegzetű ló addig sem versenyben sem tenyésztésben nem mutatott semmit. Sokak szerint kifejezetten kezelhetetlen, gyakran életveszélyes volt. McEnery olcsón vette csikó korában és Phonsi O’Brienhez, Vincent O’Brien fivéréhez adta tréningbe. Az idomár azonban hamar visszaküldte, mert nem bírt vele, ezért a tulajdonos maga kezdte idomítani. Nehéz dolga volt. Mared a legkisebb hangtól is megijedt és szaladt kifelé a világból, még munka előtt csatakosra izzadta magát. Egy versenyt ugyan sikerült nyernie, de hamar véget ért karrierje. Anyakancaként sem vált be, két gyenge utódot hozott világra. Végül McEnery elhatározta, hogy megpróbálja gyorsaságra tenyészteni, ezért elküldte Quorumhoz a Sussex Stakes és a Jersey Stakes nyerőjéhez, aki második lett Crepello mögött a 2000 Guineas-ben 1957-ben. Quorumban megvolt a gyorsaság, Maredben a tűz, bár emellett nem sok minden. A tenyésztő azt remélte olyan lovat kap, aki a starttól a célig őrült módjára robog. Így Kapta Red Rumot. Mivel Quorum csikóiért jó árat fizettek abban az időben, remélte szép summáért tudja értékesíteni a csikót., de csalódnia kellett. Eredetileg 800 guinea-s minimálárat szabott meg, de a yearling az egyik kivezetéskor addig bakozott és szökellt, míg el nem esett, és megütötte magát. Amikor felvezették az árverezőcsarnokban sebek éktelenkedtek rajta és sántított, ezért senkinek sem kellett. Ekkor lépett színre Molony, és az aukción kívül vételi ajánlatot tett a lóra. McEnery annyira el volt keseredve, hogy egyetlen licit sem érkezett tenyésztettjére, hogy kötélnek állt, sőt, miután hazaért eladta Maredet is.

A sikeres verseny után Molony egy Beverley-ben tartott versenyt nézett ki idomítottjának. Joe Sime mázsált ki rá, de csúnyán felsültek, messze a vert mezőnyben végzett a páros. Hathetes pihenő után a ma már nem létező Teesside Parkban indult nyergében Eddie Larkinnal, de még pénzes helyezést sem sikerült szerezniük. Következett Newcastle, ahol már csak 33/1-hez adták nyerési esélyét. Ez a futam már valamivel jobban sikerült, George Cadwalader kezében harmadik lett Red Rum Mount Athos mögött, aki a rá egy évre, 1968-ban harmadik helyen végzett Sir Ivor mögött az Epsom Derbyben. Természetesen, Molony ezt még nem tudhatta, de továbbra is bízott lovában. E futására Red Rum megkapta első hendikep számát, és erre már lehetett építeni. Két hónapos pihenő után Warwickban lépett legközelebb pályára Derek Morris-szal nyergében 1400 méteren és egy jól átfutott versenyt és erős küzdelmet követően nyakhosszal nyert a tizenhárom lovas mezőnyben. Egy héttel később Yorkban állt starthoz Graham Sextonnal. Hat verseny, hat zsoké. Ekkor rossz nyolcadik lett. Újabb két hét elteltével mérföldes távon indították, és nem más ült rá, mint szuperklasszis Lester Piggott. A mester azonban csak egy harmadik helyezést tudott kipréselni Red Rumból. Molony nem nyughatott. Még egy hét sem telt el, és már Leicesterben volt idomítottjával, akire ismét Morrist szerződtette, és felkerült a szemellenző is. Nyilván csak kísérletezett, hogy a lovában lévő utolsó grammot is megszerezze, de hiába, csak a negyedik helyezést tudták megszerezni. Egy hónap alatt ez volt Red Rum negyedik versenye, a szezonban a nyolcadik. Jól megérdemelt pihenőre küldték, amely alatt sokat evett, valamicskét nőtt, és megkapta első ugró leckéit is. A jó telelést követően Kingsley úgy döntött, ismét jelentősebb összeget tesz lovára első tavaszi futása alkalmával.

A menedzsment egy doncasteri eladóversenyt nézett ki Red Rum számára, ahol 9 stone és 2 font, vagyis körülbelül 57.5 kilogramm volt a rá rótt teher. Geoff Lewis kapta a megbízást a lovaglásra. A kor népszerű lovasa a St. Leger kivételével az összes brit klasszikust és a legnevesebb nagydíjakat megnyerte. A walesi zsoké jól felkészült Red Rumból, tudta, hogy állóképes és gyors, ezért az 1400 méteres versenyben 400 méterrel a cél előtt élre állt. Jó döntés volt. Ugyan Duo az utolsó vágtaugrásoknál erősen szorongatta Red Rumot, de ez kevés volt, nyakhosszas győzelem született. Mr. Kingsley is dörzsölhette a markát. Még sikerült a hét elején 8/1-ért megjátszani lovát, amit a nap elején már csak 9/2-re tudott volna megtenni, a futam előtti másodpercekben pedig már csak 11/4-en. A versenyt követően folytatódtak az izgalmak. Az árverésen 1.400 guinea-t ajánlott valaki a lóért, és a tulajdonos rábólintott. Nem tetszett azonban ez Molonynak, ezért ő is beszállt a licitálásba, és végül maga számára vásárolta meg Red Rumot. Pontosabban csak akarta, mert másnapra Kingsley meggondolta magát, így az ő tulajdonában maradt a pej herélt, aki két nap múlva már ismét pályára lépett, és ismét Aintreeben. Lester Piggott újra lehetőséget kapott, és egy órával azután, hogy Red Aligator és a húsz esztendős Brian Fletcher (vele még találkozunk) megnyerte a Grand Nationalt, elindult a futam. Red Rum öt kilogrammal vitt többet előző futásához képest, de így is végigküzdötte a távot, amelynek végén szinte egyszerre ért célba Alan’s Pettel. A célbíró először Red Rumot hirdette ki győztesnek, és Piggott pókerarcán megjelent egy halvány mosoly, de hamar elszállt, mert gyors vizsgálatot követően helyesbítésre kényszerült, és Alan’s Pet lett a győztes rövid fejhosszal.

(folyt. köv.)

Írta: Kovács Botond.

A British Horseracing Authority (BHA) új versenytípussal kísérletez, amely az opcionális eladóverseny elnevezést kapta. Az új forma az eladóverseny és a hendikep ötvözete.
A kezdeményezéssel színesíteni kívánják a versenyprogramokat, és több lehetőséget szeretnének nyújtani az idomároknak azon lovak értékesítésére, akiktől szeretnének megválni.
A közelmúlttól kiírt futamokban a 80 és 90 képességszám közötti lovaknak ajánlanak lehetőséget 1200 és 1600 méteres távokon. A versenyek összdíjazása egyenként 30 ezer font.
A futamokban pénzért akár 3.5 kilogrammal kevesebb terhet is vihetnek a telivérek. Az ár korosztályonként, távonként és természetesen az engedmény mértékében változik. Az engedményes lovak együtt állnak starthoz a hendikep számuk szerint futókkal, viszont az engedmény fejében az ő értékesítésük kötelező a verseny után. A fix árat a futam előtt publikálják.

Az új koncepció színesíti a versenykínálatot, és lehetőséget nyújt a trénereknek és tulajdonosoknak, hogy piacra dobják lovaikat. Mint tudjuk, nem mindig könnyű eladni egy lovat, még akkor sem, ha jó képességű – mondta Graeme Smith a BHA hendikeppere.

Paul Johnson, a BHA versenyzési igazgatója így nyilatkozott: – Szerintünk jó ötlet az új versenyfajta, mindenképpen színt és izgalmat visz a versenykínálatba. Lehet, hogy meg kell még szoknunk, de olyan érzésem van, hogy működni fog. Biztos vagyok benn, hogy a tulajdonosok és a trénerek életét könnyebbé tesszük ezáltal.