Már több, mint kétszáz ötven esztendeje szigorú regula szabályozza a zsokék dresszeinek színét és az azokon megjelenő mintákat. Egy új rendelkezés azonban lehetővé tette a tulajdonosok számára, hogy rikító színeket és szokatlan mintákat válasszanak. Mindezt annak érdekében, hogy új tulajdonosok kedvét hozzák meg a telivér futtatáshoz.

Írta. Marcus Armytage. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond. 2017. november 17. – The Dailiy Telegraph.

A lóversenyzésben eddig megszokott dressz színek és minták, könnyen a múlt homályába veszhetnek egy kezdeményezés révén, amely felülírta az eddigi szabályozást. Mindezt annak érdekében, hogy új tulajdonosokat vonzzanak a lóverseny pályákra. Tulajdonképpen mindenféle mintát engedélyeztek, sőt attól sem zárkóztak el, hogy vállalati logók szerepeljenek a dresszeken.

A gyönyörű lovakon kívül a zsokék öltözete teszi pompázatossá a sportot. Fantasztikus látványt nyújt a smaragdzöld gyepen galoppozó negyven ló és a negyven különböző dresszt viselő lovas a Grand Nationalben. Az angol nyelvben “silk-nek” azaz selyemnek nevezett ruhadarab azonban már régóta nem selyemből készül. Mint ahogy az ejtőernyők sem. A hamar kopó selymet felváltotta a poliészter. A dressz rendeltetése viszont nem változott. Az 1762-re datálható rendelkezés, amely a Jockey Club második életbe léptetett szabálya volt, így hangzik: “a lovak megkülönböztethetőségének elérését elősegítendő, és az esetleges helyezési vitákat eldöntendő, a lovasok különböző színű dresszt kötelesek viselni”.

Annak ellenére, hogy ma már a lóverseny rajongók többsége nem távcsővel nézi a versenyt, hanem hatalmas képernyőjű plazmatévéken, a legjobb dressznek azok számítanak, amelyeket már távolról észre lehet venni, akár egy ködös napon is. Az eddigi előírások szegélyeket, gyűrűket, pettyeket, csillagokat, keresztszalagot, lotharingiai keresztet, vállakat, csíkokat, rombuszokat stb. ajánlottak a tulajdonosoknak és tizennyolc színből lehetett választani, amely palettán háromféle kék (királykék, sötétkék és világoskék) és háromféle zöld (smaragdzöld, sötétzöld és világoszöld) is szerepelt. A szabályozás értelmében a testen, az ujjon és a sapkán legalább két színnek kellett szerepelni. Ez 12.6 millió kombinációra adott lehetőséget, amelyből máig 12.500 van regisztrálva az Egyesült Királyságban. A legnépszerűbb szín a piros, a legkevésbé használt a bézs. Úgy tűnik tehát, nem kell senkinek sem Stella McCartney-nak vagy Posh Spice-nak lenni ahhoz, hogy olyan dresszt tervezzen, amely egyedi és jelentős távolságból is remekül látható mind a közönség, mind a szpíker számára.

Évek óta hagyomány, hogy a Goodwoodban megrendezett Magnolia Cup hölgy versenyzőinek dresszét a divatvilág kimagasló alakjai tervezik. Ez rendben is van. Egy évben egyszer elmegy, hogy a mindenféle színárnyalatból és a legvadabb mintákból merítő dizájnerek cifra kavalkádot varázsoljanak a világ egyik legszebb versenyterének gyepére. Egy alkalommal elnézhetjük, hogy a jártatóban és a királyi páholyban valóban mutatós, ám még az utolsó galoppugrásoknál is megkülönböztethetetlen dresszek lépjenek színre.

A British Horseracing Authority, egész pontosan a szervezet úgynevezett Tulajdonos Érdekvédelmi Albizottsága változtatott az évszázados szabályon annak reményében, hogy az új regula új tulajdonosokat vonz majd a versenyterekre, köztük olyanokat is, akiknek a pettyek, csillagok és vállszalagok világa távol áll ízlésétől.

Az Egyesült Királyságban minél egyszerűbb volt egy dressz, annál több pénzt kellett befizetnie a futtatónak a British Horseracing Authority pénztárába. Az eddigi rekordot, az ezüstszín dresszt és sapkát 120.000 font sterlingért bocsátották a tulajdonos rendelkezésére. Nem kellett azonban ennyire mélyre nyúlnia a zsebébe annak a tulajdonosnak, aki 2017 novemberében 8.500 fontot fizetett egy darts-tábla mintás dresszért. Érthetetlen, hogy a sokkal úriasabb kártyamintás silkért, amely fehér alapon fekete és vörös treff és pikk, illetve káró és kör motívumokat ábrázol, miért csak 4.500 fontot kértek.

Szintén novemberben egy Uttoxeteri gátversenyben a most debütáló Captain Peacock (Páva kapitány) lovasa egy szintén első alkalommal megjelenő tulajdonos, Tom Joule színeit vitte. Sárga, apró virágok és sapka. Ez a versenyszín pontos leírása. Az úr divattervező és virágmintás női ruhákat tervez. Aligha gondolkodott sokat, mi kerüljön dresszére.

Ha a versenyszínek témakörét említjük, nem szabad megfeledkeznünk az amerikai példáról sem. A néhai Mrs. Miles Valentine és tulajdonostársa, Fred Winter dressze mindenki számára ismert volt. Rózsaszín, piros szívecskék és sapka. Az Egyesült Államok pályáit már régen elárasztották a monogramos, hangulatjeles dresszek. Legutóbb, Del Marban egy kutyafejes dresszt viselő zsoké kentrézett ki a starthoz. Úgy látszik a változás szele elérte Európát.