Ellentétben a Szigetországgal, itthon még nem annyira elterjedt az agársportban a szindikátusi tulajdonlás, mondhatni a Tietek az első, a Hungarian Bhoys Syndicate, amiben öten vagytok tagok, azaz Bhoy tulajdonosai. Miért döntöttetek a közös tulajdonlás mellett?
Ennek az az egyszerű oka van, hogy Bhoy-t olyan áron kínálta két éve az írországi kennel, ahol versenyzett, amit egyikünk sem tudott volna egyedül kifizetni, azonban komolyan felkeltette az érdeklődésünket, hiszen a 2020-as Ír Derby-n a negyedik fordulóig jutott nagyon szép eredményekkel, ezért összeálltunk öten és úgy döntöttünk, hogy közösen megvesszük és továbbra is kint futtatjuk.

Mikor és miért jött mégis haza Magyarországra?
Tavaly előtt ősszel vettük meg az Ír Derby után, majd néhány versenyt követően Angliában kerestünk neki egy trénert, akivel beneveztük a tavasszal induló Angol Derby-re. Az első fordulón sikeresen tovább is jutott, azonban egy izom sérülés miatt a második futamból sajnos vissza kellett vonnunk. Azonnal megkezdődött kint a rehabilitációja, ami nagyrészt sikerült is közel 2 hónap alatt, azonban utána már nem úgy futott, mint azelőtt, ezért úgy határoztunk – tekintve, hogy fiatalabb már nem lesz -, hogy hazahozzuk és a tréningezésemben itthon futtatjuk még 1-2 szezont, függően attól, hogy bírja. Így végül tavaly ősszel megérkezett Magyarországra, a telet pihenéssel és akklimatizálódással töltötte,  majd tavasszal megkezdtük a közös munkát.

Utaltál rá a döntő futam előtt, hogy nem csiszolódtatok még teljesen össze, ennek fényében mennyire vagy elégedett a teljesítményével? Ha lett volna több időtök együtt, többet ki tudtál volna hozni belőle szerinted?
Azt gondolom, hogy a döntő napján egészen egyszerűen nem volt benne több. Így is, ha reálisan nézem, akkor ebben a mezőnyben, egy ilyen start és az egyes kanyarban való tülekedés után a harmadik hely is nagyon szép eredmény. Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni akkor utólag már el merem mondani, hogy volt azért bennem egy pici csalódás, mert hát ahogy a többiek is, én is bíztam a győzelemben. Összeségében azonban nagyon elégedett vagyok vele, szépen dolgozott a három hét alatt. És igen, ahogy arra utaltam már előzőleg, valóban nem csiszolódtunk még teljesen össze, kicsit más tréningre van szüksége, mint az eddigi agaraimnak, így ehhez még idő kell, mire teljesen kitapasztalom mi a legjobb a számára, de határozottan úgy látom, hogy van még benne több.

Testvéreddel Márkkal egy helyen éltek, együtt tréningezitek az agaraitokat, így talán mondhatjuk úgy a közös tréneri munka szempontjából, hogy együtt indultatok a két agárral. Nem okozott gondot, hogy a döntő napján gyakorlatilag egymás ellen futottatok?
Bennem alapvetően nagyon jó érzések vannak, hiszen két agárral indultunk neki az idei Derby-nek és mindkettővel bejutottunk a döntőbe, ami nagy dolog. Béla szemszögéből pedig még nagyobb a büszkeség, hiszen hazai tenyésztésű agár, akinek az apja saját agarunk, Lemon Bale. Fiatal, tapasztalatlan kutya létére nagyon szépen futott mindkét előfutamban és a döntőben is, ami ugyan már nagyobb falat volt neki, de az első kanyarig együtt tudott maradni a mezőnnyel, a legjobbak között. Ha valamelyikük megnyerte volna a versenyt az csak hab lett volna a tortán, de így is nagyon elégedettek vagyunk velük.

Hogyan tovább, mik az idei tervek?
Konkrét kitűzött célunk nincs, de dolgozunk, készülünk tovább és tervezzük, hogy részt veszünk a soron következő versenyeken is.

Hogyan érezted magad összeségében a három hét alatt?
El kell mondjam, hogy a legelejétől kezdve szerves tagjai vagyunk a Kincsem Park agárversenyeinek, az egyenes futamok időszakától a pálya épülésén át napjainkig. A magam részéről mindennel nagyon elégedett voltam, hibátlanul mentek le a versenyek, tökéletesen rendben volt a pálya, a futambeosztások, a boxoltatás, a paddock, orvosi ellátás…stb. Úgy tűnik végül minden összeállt és jól működik. Nagyon hálásak lehetünk, hogy megépült egy ilyen komplexum és itt versenyezhetünk. Hálásak lehetünk egymásnak is, hiszen egymást húzva egyre gyorsabb és egyre jobb kutyák kerülnek be az itthoni állományba, egyre sokszínűbb versenyeknek adva ezzel lehetőséget. A most döntőbe jutott hat agár nagy része Angliában és Írországban is megállta és megállná még most is a helyét open kategóriában, ami nagyon nagy dolog szerintem. Fontos, hogy mindenki segítően és pozitívan álljon ehhez az egészhez, hogy összefogóan, együttműködve vigyük tovább az eddigi fejlődést, hogy még évtizedek múlva is, akár az én gyerekeim is jöhessenek ide versenyt nézni, illetve futtatni, ha lesz kedvük.

Végezetül szeretném külön megköszönni a páromnak, Horváth Gerginának, Kókai Arnold és Dömötör Attila barátomnak és testvéremnek a sok segítséget, hiszen nélkülük nem sikerült volna ez a szép eredmény, így a siker közös, és ezúton is szeretnék még egyszer szívből gratulálni Papa Adriannak a győzelemhez, nagyon szép verseny volt!

Fotók: POP- Pet on Pictures

The Sighthound Photographer

Idén is ugyan azzal a két agárral indultál a Magyar Derbyn akikkel tavaly. Akkor Lucky az Derby Invitation, Hero pedig a Derby Consolation futamok győztese lett, idén azonban mindketten a döntőben futottak. Elmondásod szerint hasonló képességű agarakról van szó, így erősen benne volt a pakliban, hogy mindketten eljutnak a döntőig, mint ahogy az meg is történt. Nem okozott gondot neked, hogy együtt, egymás ellen versenyeztek, mint tették már ezt egyszer tavaly is?
De igen. A hiba ott volt, hogy mindketten erősen külsős kutyák, így az első egyenesben gyakorlatilag végig masszírozták egymást, ami mindkettőjük teljesítményére hátrányosan hatott, ezért egyikük sem úgy ért be az egyes kanyarba, mint tették volna, ha nincs ott a másik.
Tekintve azonban, hogy a Magyar Derby az egyik legrangosabb versenyünk, és alapvetően mindketten 480m-es agarak, ezért mindkettőt ide neveztem, de okulva az idei tapasztalatokból jövőre már nem fogom őket egymással versenyeztetni, mert most is többre jutottunk volna, ha külön futnak. Sajnos, bár egyre több a nyílt osztályos versenyző a Kincsem Parkban, még mindig nincsenek annyian, hogy izgalmas és változatos futamokban tudjam őket külön futtatni, így a megoldás az lesz, hogy Herot átteszem sprintre.

Mindketten kiemelkedő teljesítménnyel nyerték a negyeddöntő és elődöntő futamaikat és a döntő futam fő várományosai is voltak, Lucky az első, Hero harmadik helyre. Milyenek voltak az előzetes megérzéseid, milyennek láttad őket a verseny előtt?
Sajnos már délelőtt láttam rajtuk, hogy nincsenek olyan formában, hogy nagyot fussanak, de mint tudjuk, egy agárversenyen bármi megtörténhet, hiszen hiába teljesít kiemelkedően egy agár az elsőfutamokban, ha becsúszik egy apró ziccer, máris borul a papírforma. Természetesen, mint minden agaras én is győzni mentem oda és reméltem, hogy jól teljesítenek majd, de azt biztosan tudtam, hogy nem fogják az a formát nyújtani, amit egyébként tudtak volna.

Mi volt ennek a fő oka szerinted?
Alapvetően végig nagyon elégedett voltam a teljesítményükkel és a regenerálódásukkal, de a verseny előtti négy brutálisan meleg nap nagyon sokat kivett belőlük, ez egyértelműen látszódott rajtuk. Ez az időjárás amúgy sem angol agárnak való, főleg nem azoknak, akik a szigetországban születtek és csak idővel költöztek ide.

Van benned csalódottság amiatt, hogy nem sikerült nyernetek?
Nincs, hisz aki ismer az tudja, hogy nekem ez egy ugyan olyan verseny volt, mint bármelyik másik. A lebonyolítás miatt sokkal jobban izgultam, hogy minden rendben legyen, mint hogy megnyerjük-e vagy sem.

Lucky a negyeddöntőn fantasztikus pályacsúcsot futott, olyat, amit nem lesz könnyű megdönteni. Van benne még ennél több is?
Igen, határozottan. Azt gondolom, hogy Lucky gond nélkül fog tudni még egy teljes tizedet javítani idén ezen az időn.

Összeségében mi a véleményed az idei Derbyről, mennyire vagy elégedett, milyenek a visszajelzések?
Maximálisan elégedett vagyok, állítom, hogy minden idők egyik legjobb Derby-jét csináltuk meg idén. Rekord számú nevezőnk és futamunk volt, egyre több nyílt osztályos agár bukkan föl, így egy kimondottan izgalmas mezőny jött össze. A Döntőben csupa nyílt osztályos agár futott egymás ellen, merem mondani, hogy Európa leggyorsabb agarai, akiknek száma a jelek és hosszútávú terveink szerint egyre csak bővülni fog.
A visszajelzések kimondottan pozitívok, a vezetőség, a közönség és a szponzorok részéről is egyaránt csupa elismerő szót kaptunk és kapunk mind a mai napig. Emellett a számok is önmagukért beszélnek, hiszen az, hogy idén az agár Derby-n bő kétszer annyian voltak, mint az ügető Derby-n, egyértelműen azt mutatja, hogy egyre népszerűbb és sikeresebb a sport, melynek nem is lehetne tökéletesebb központja Európában, mint a Kincsem Park.

Mint szervező is elégedett vagy a lebonyolítással és a technikai dolgokkal? Van bármi, amin még szeretnél javítani, változtatni?
Igen, elégedett vagyok, hiszen komolyabb sérülés és hiba nélkül lement a három hét. A pálya nagyon jó volt mindhárom napon, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a nevezett agarak túlnyomó többsége ebben a három hétben futotta meg eddigi legjobb idejét távtól függetlenül. Egyedüli fejfájást a rettentő meleg okozott, mellyel sajnos nem tudtunk mit kezdeni, ez minden agárnak egyformán nehéz volt, hisz senki nem klímás autóból indult, de a paddock folyamatos és egyre bővülő hűtési megoldásaival sikerült a legmelegebb napra élhetővé tennünk számukra a várakozás óráit.
A tervek szerint egyébként rövidesen egy hűtő-fűtő klímával szereljük fel a helyiséget, hogy mind az extrán meleg nyári, mind a már hidegebb téli hónapokban megfelelő klímát tudjunk biztosítani a számukra.
Összességében tehát azt mondhatom, hogy nagyon sikeres Derby-t tudhatunk magunk mögött, és hogy ezt a minden szempontból felefelé ívelő tendenciát a szezon hátralevő részében is tartani fogjuk.

Fotók: POP- Pet on Pictures

The Sighthound Photographer