Írta: Kovács Botond.

Rengeteg meglepetést tartogatott a nézők és a játékosok számára kedden az Ascoti Míting. Hét futamban álltak starthoz a telivérek, és szinte az összesben a szélső esélyek remekeltek. A Queen Mary Stakesben (Group 2, 1000 m) az amerikai vendég Crimson Advocate, a Kensington Palace Fillies’ Handicapben (II. o., 1600 m) Villanova Queen, a Duke Of Cambridge Stakesben (Group 2, 1600 m) Rogue Millennium, a Prince Of Wales’s Stakesben (Group 1, 2000 m) Mostahdaf, a Royal Hunt Cupban (II. o., 1600 m) Jimi Hendrix, a Queen’s Vase-ban (Group 2, 2800 m) Gregory végül a Windsor Castle Stakesben (Listed, 1000 m) Big Evs győzedelmeskedett.

Elérkezett a szerda, és Ascotban tizenhárom telivér állt starthoz a várva-várt Gold Cupban. Mielőtt rátérnénk az extra hosszú távú nagydíj történetére és eredményére, nézzünk vissza a múltba.

Egy percig sem fér hozzá kétség, hogy nekünk magyaroknak az 1884. évi Gold Cup a legkedvesebb, ám mielőtt elmondjuk miért, a könnyebb történelmi tájékozódás kedvéért megemlítjük, hogy ebben az esztendőben nyílt meg Pesten az Operaház, Amerikában bevezetik a nyolcórás munkanapot, és ennek örömére megtartják a Labor Day-t (a munka ünnepe, az amerikai május 1.), Angelo Moriondo szabadalmaztatja Torinóban a presszókávé főző gépet, a gyarmatok szerezni sohasem akaró németek lerohanják és elfoglalják az afrikai Togót, megjelenik Mark Twain Huckleberry Finn kalandjai című regénye (erről majd később is szót ejtünk), Ivaszaki Itaro megalapítja a Mitsubishi Nehézipari Vállalatot, megszületik Germánusz Gyula keletkutató és a zseniális Amadeo Modiliani olasz festő, Bedřich Smetana cseh komponista, a Moldva szerzője és Táncsics Mihály szabadságharcos pedig elhagyja a földi létet.

Az 1884. évi Gold Cup azért jelentős minden magyar lóversenybarát számára, mert Batthyány Gusztáv herceg lova, St. Simon nyerte. A családfáját egészen Örs vezérig visszavezető Batthyány az első magyar miniszterelnök Batthyány Lajos unokatestvére volt. A szabadságharcban is szerepet vállalt, de később összetűzésbe került Kossuth Lajossal, akit egy gróf Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan, gróf Esterházy Pál és maga által is szignált, brit kormányköröknek küldött levélben hazaárulónak és terroristának nevezett. 1859-ben az angol Jockey Club tagjai közé emelte a magyar főnemest, aki Newmarketben az idősebb John Dawsonnál idomíttatta lovait, méghozzá olyan nagy sikerrel, hogy 1875-ben Galopin Epsom Derbyt nyert a hercegnek. (Évre rá Kisbér is megtette ugyanezt a Baltazziknak. Megjegyezzük, hogy Kisbért azért szoktuk az egyetlen magyar Epsom Derby-nyerőnek nevezni, mert magyar tenyésztésű volt, de valójában Galopin is magyar színeknek hozott győzelmet.) Galopin a kor legnagyobb hatású fedezőménje lett, 1888-ban, 1889-ben és 1898-ban apamén championi címet szerzett.

A legenda szerint a tizenegy futásból tízet megnyerő Galopin azért hagyta abba pályafutását 1875-ben, mert így akarták megkímélni a súlyos szívbeteg herceget az izgalmaktól. Lehetett valami az elővigyázatosságban, mert Batthyány valóban szívinfarktusban hunyt el Newmarketben egy Jockey Club által adott fogadás során 1883-ban. Így már nem láthatta, amikor néhány héttel később a Galopin apaságú, saját tenyésztésű ménje St. Simon a tragikus sorsú zsokéfenomén Fred Archer kezében kétévesen első futására elveszíti nyeretlenségét William Cavendish-Bentinck, Portland 6. hercegének színeiben. (Batthyány lovait halála után elárverezték, St. Simon a hercegkollégához került.)

St. Simont háromévesen nevezték az ascoti nagydíjba, azután, hogy kihívója nem lévén walk-overben Epsomban Gold Cupot nyert (ott is volt egy). A walk over lényege, hogy a rivális nélkül maradt versenylovat átvezetik a célvonalon (walk over am. átsétálni). Az ascoti Gold Cupban már merészebbek voltak az ellenfelek, de hiába, mert a Batthyány Gusztáv által tenyésztett mén tízhosszas győzelmet aratott annak ellenére, hogy végig a mezőny végén bujkált Charles Wooddal a nyergében. Úgy tudjuk, a futam végére annyira belelendült a száguldásba, hogy lovasát további majdnem egy körön át rabolta. Ezután nyert egy Gold Cupot Newburyben is, és a Goodwood Cupban sem talált legyőzőre. A turfkrónikások szerint abban az időben már The Lambkin (a St. Leger későbbi nyerője) és Scot Free (a 2000 Guineas nyerője) volt a tréningtársa, akiket persze rendre könnyen tönkrevert. A kilenc futás után veretlenül tenyésztésbe vonuló remek mén 1890-1896 és 1900-1901 között kilenc brit és ír apamén championi címet szerzett. Szolgálata során 432 ivadéka látott napvilágot, akik 571 versenyt nyertek, közülük tízen 17 angol klasszikust. Ha a klasszikus versenyeket (2000 Guineas, 1000 Guineas, Epsom Derby, Epsom Oaks, St. Leger) nézzük ez minden idők harmadik legjobb teljesítménye a pompás Stockwell és a ragyogó Sadler’s Wells után, akik 12 ilyen ivadékkal rendelkeztek. Bár inkább azt mondjuk rendelkeznek, hiszen teljesítményük máig velünk él.

Az ascoti Gold Cup (az Ascot szó nem része a nagydíj hivatalos elnevezésének) a hosszú távú telivérek, vagyis a stayerek Hármas Koronájának első ága a Goodwood Cup és a Doncaster Cup mellett. A legutolsó szupersztár, akinek egy szezonban sikerült teljesítenie ezt a feladatot, a csodás Stradivarius volt 2019-ben.

Az Arany Kupa legsikeresebb zsokéja a felülmúlhatatlan Lester Piggot tizenegy győzelemmel (Zarathustra – 1957, Gladness – 1958, Pandofell – 1961, Twilight Alley – 1963, Fighting Charlie – 1965, Sagaro – 1975, 1976 és 1977, Le Moss – 1979, valamint Ardross – 1981 és 1982). A legeredményesebb idomár az ír Aidan O’Brien nyolc elsőséggel (Yeats – 2006, 2007, 2008, 2009, Fame and Glory – 2011, Leading Light – 2014, Order Of St George 2016 és Kyprios – 2022). Természetesen Yeats minden idők legjobb Gold Cup-lova.

Történeti áttekintésünk végén megjegyezzük, hogy amikor a már fentebb említett Mark Twain 1907-ben Angliába látogatott ellopták a Gold Cupot. A híres író a The Times másnapi számával vidáman járta körbe a fővárost, és kacagva mutogatta barátainak a címoldalt, amelyen ez állt: Mark Twain Arrives, majd közvetlenül mellett Ascot Gold Cup Stolen (Mark Twain megérkezett – Ellopták az Ascoti Arany Kupát).

Az idei Gold Cupot a csupán 15/2 kvótával jegyzett Courage Mon Ami (2019 pher, Frankel – Crimson Ribbon, Lemon Drop Kid) nyerte, méghozzá a hamarosan visszavonuló Frankie Dettorival nyergében (ez a talján fenegyerek utolsó Royal Ascotja).

A 2022 őszén háromévesen (!) debütáló, a totális ismeretlenségből előbukkanó telivér negyedik futása alkalmával is megőrizte veretlenségét. A tavalyi Doncaster Cupot nyerő favorit Coltrane (11/4) másodikként ért célba a címvédő Subjectivist (9/2) előtt. A tavalyi St. Legert nyerő Eldar Eldarov (6/1) 10 ½ hosszas hetedik, a megannyi csatában hősiesen küzdő világutazó veterán Broome (12/1), a Dubai Gold Cup és a Grand Prix de Saint-Cloud hőse a tizedik helyen ért célba.

A Broome (2016 pm, Australia – Sweepstake, Acclamation) iránt érzett mély tisztelet miatt meg kell jegyeznünk, hogy a csodás mén harmincnegyedik futását láthatta a közönség szerdán Ascotban. Kilenc győzelem, 6 második és 1 harmadik helyezés áll neve mellett, és több mint 2.1 millió fontot keresett a coolmore-i Susan Smith, Michael Tabor és a japán Macusima Maszaki triónak. Futott az Epsom Derbyben, az Ír Derbyben, két King George VI & Queen Elizabeth Stakesben, két Breeders’ Cup Turfben, a Japan Cupban és a Hong Kong Vase-ban. Csak a legnagyobb presztízsű nagydíjakat említettük.

Amikor fentebb Lester Pigott rekordjáról írtunk, szándékosan elhallgattuk (divatos szóval élve nem akartunk szpojlerkedni), de zárásként most közöljük, hogy Frankie Dettori utolérte a mestert, és immár ő is kilenc Gold Cup-győzelemmel rendelkezik (Drum Taps – 1992, 1993, Kayf Tara – 1998, Papineau – 2004, Colour Vision 2012, Stradivarius – 2019-2021 és Courage Mon Ami – 2023.

Az alábbi linkre kattintva a nagydíj megtekinthető:

Írta: Kovács Botond.

Dübörög az Királyi Míting, kedden hét futamban avattak győztest. Egy szavunk sem lehet, születtek meglepetések, és a favoritok is jól szaladtak. A Queen Anne Stakesben (Group 1, 1600 m) Triple Time (33/1), a Coventry Stakesben (Group 2, 1200 m), River Tiber (11/8), a King’s Stand Stakesben (Group 1, 1000 m) Bradsell (14/1), a St. James’s Palace Stakesben (Group 1, 1600 m) Paddington (11/5), a szabadfelállítású hendikepnek kiírt Ascot Stakesben (II. o., 4000 m) Ahorsewithnoname (7/1), a Wolferton Stakesben (Listed, 2000 m) Royal Champion (16/1), végül a Copper Horse Handicapben (II. o., 2800 m) Vauban (Evens, azaz 1/1) győzedelmeskedett.

Az alábbiakban a kedden lefutott Queen Mary Stakes történetét és eredményeit ismertetjük. Azért pont ezt a nagydíjat választottuk, mert a brit uralkodócsalád Mária királynén (Queen Mary) keresztül áll vérségi kapcsolatban Magyarországgal. Egy kis családtörténet következik, fontosak a részletek, de megpróbáljuk egyszerűen előadni közlendőnket.

Mária királyné, leánykori nevén Tecki Viktória Mária Auguszta Lujza Olga Paulina Klaudia Ágnes hercegnő Tecki Ferenc (ejtsd tekk) herceg és Cambridge-i Mária Adelaida hercegnő gyermekeként jött világra a londoni Kensington-palotában 1867 májusában (innen eredt beceneve May, azaz május). Nem kell sokat kutatnunk a családfát, mert hamar kiderül, hogy apja Ferenc herceg félig magyar, hiszen kisrédei Rhédey Klaudia Zsuzsanna grófnő és Württenbergi Sándor herceg nászából született a Verőce vármegyei Eszéken (ma Osijek, Horvátország) 1837-ben.

A szülők az arisztokrácia körében ritka szerelemházasságot kötöttek, miután egy bécsi sétalovaglás alkalmával első látásra egymásba szerettek. Nem ment azonban simán minden, mert Klaudia apja, hallani sem akart olyan vőről, aki nem tud magyarul. Nyelvünk elsajátítása öt évig tartott Sándor hercegnek, de nem adta fel, és Rhédey László gróf végül rábólintott a frigyre. Nem élhettek azonban sokáig boldogan, mert az éppen várandós Klaudia grófnő egy lovasbalesetben életét vesztette 1841-ben. Egész pontosan az történt, hogy a férjét akarta meglátogatni a mai Szlovénia területén, a Dráva partján fekvő Ptujban, de lovaskocsija felborult, és erős ütés érte a hasát. A vesztét az okozta, hogy lóháton folytatta az útját, belső vérzést kapott, és néhány nap múlva belehalt sérülésébe. A fiatal Ferenc a Szász-Koburg-Gothai rokonok, így Albert herceg (Viktória királynő férje) révén Nagy-Britanniába került, ahol később feleségül vette III. György unokáját, Mária Adelaidát, akitől négy gyermeke született, köztük a nagydíj névadója, Mária hercegnő.

A Teck családot annyira befogadta az udvar, hogy Máriának a walesi herceg fiát, a trón jövőbeni várományosát Albert Viktort, a későbbi VII. Eduárd fiát (Viktória unokáját) nézték ki. Mindenki a leendő ifjú pár jövőjét tervezte, amikor Albert Viktor váratlanul meghalt influenzában. Halála köré sokan legendákat szőttek, összeesküvést és mérgezést sejtettek a háttérben, de ezt sohasem bizonyították. Mint ahogy azt sem, hogy egyesek Albert Viktort tartják a Hasfelmetsző Jacknek, aki 1888-ban négy korosodó prostituálttal és egy fiatal nővel végzett kegyetlenül a londoni Whitechapel nyomornegyedben. Az elhunyt herceg helyére öccse, a későbbi V. György lépett, és végül ő vette feleségül Máriát, aki hat gyermekkel ajándékozta meg. Köztük volt két uralkodó, a trónról szerelme kedvéért lemondó VIII. Eduárd, és VI. György, a dadogós és gátlásos Bertie, II. Erzsébet apja, III. Károly nagyapja.

Károly szépnagyanyja révén tehát 1/32 részben magyar, ami nem sok, de elég jelentősnek számít a Magyarország és Anglia közötti távolságot, az arisztokrácia szigorú házasodási szabályait és a történelem vargabetűit tekintve. Akárhogy is nézzük, nagyon jól cseng, és valóban meseszerű, hogy egy erdélyi grófnő unokája nemcsak a brit trónt foglalhatta el férje mellett, hanem egyben India császárnéja is lett.

Végül megjegyezzük, hogy Hannoveri-dinasztiához tartozó Viktória királynő férje, Albert révén a családnév Szász-Koburg-Gothaira változott a királynő halála után. V. György azért változtatta meg a nevet Windsorra az I. világháború alatt, mert túl németesen csengett. Ezt tényleg tagadhatatlan.

Ma is Windsornak hívjuk a dinasztiát annak ellenére, hogy II. Erzsébet férje, Fülöp herceg családneve Battenberg volt. Ez is elég németesen hangzott a nagy háború idején, így egyszerű tükörfordítás révén angolosítottak Mountbattenre, de ettől még nem sikerült elérni, hogy a Battenbergek dinasztiát alapítsanak. Érdekesség, hogy a mostanában megosztó szerepet vállaló Henrik herceg (Prince Harry) gyermekeinek Mountbatten-Windsor a vezetékneve.

A Mária Királynő Nagydíjat (Queen Mary Stakes) 1921-ben alapították, tehát egyidős a Magyar Derbyvel. A kétéves kancák 1000 méteres versenyének első győztese az ír tenyésztésű Wild Mint volt, tavaly Dramatised érte el elsőként a célvonalat. Az egyik legemlékezetesebb nyerő a kilenc futásából nyolcat megnyerő Sun Chariot volt, VI. György lova, aki elhódtotta a Kanca Hármas Koronát (1000 Guineas, Oaks, St. Leger) is.

A legtöbb győzelmet zsokéként Sir Gordon Richards aratta (Supervisor – 1932, Maureen – 1933, Caretta – 1934, Snowberry – 1939, Apparition – 1946). Az idomárok közül a szintén a régmúltban tevékenykedő Fred Darling vihette haza a legtöbb trófeát (Margeritta – 1924, Supervisor – 1932, Maureen – 1933, Caretta – 1934, Snowberry – 1939, Sun Chariot – 1941), Apparition – 1946. Látszik, hogy Sir Gordon és Darling remek párost alkottak.

Idén huszonhat telivér állt starthoz a Queen Mary Stakesben, és mindenki hó elején Notthinghamben debütáló Beautiful Dimaond sikerére számított, ám az amerikai tréningből érkező, amerikai tenyésztésű és csupán 9/1-es kvótával jegyzett, májusban még Floridában sikeresen futó Crimson Advocate (2021 sk, Niquist – Citizen Advocate, Proud Citizen) bizonyult a leggyorsabbnak a Purto Rico-i származású veterán zsoké John Velasquez kezében. Az izgalmas futamban mindössze orrhosszal marad el mögötte Relief Rally, a favorit harmadik helyen végzett.

Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető:

Írta: Kovács Botond.

Megkezdődött Nagy-Britannia legelegánsabb lóverseny eseménye a Royal Ascot, az ötnapos Ascoti Míting. Tobzódnak a turfbarátok, egymást érik a nagydíjak, a jártatóban és a mázsaházban világsztárok lépnek egymás sarkára. A fesztivál során tizenhárom Group-besorolású versenyt futnak és több mint 9.5 millió font sterling talál új gazdát versenydíjak formájában.

A versenypályát Anna királynő alapította 1711-ben saját birtokán, egy Berkley grófságbeli széles mezőn afelett érzett örömében, hogy ott teljes sebességgel száguldozhatott hű hátasán. Ascotot abban az időben még East Cote-nak hívták (eāst cot óangolul keleti kastélyt jelent). Nem csupán a pálya létrehozására volt gondja az utolsó Stuart-házi uralkodónak, hanem arra is, hogy Her Majesty’s Plate néven díjat alapítson. E versenyt még abban az évben, augusztus 11-én futották először, hét ló indult benne, és hogy akkortájt mennyire más volt a lóversenyzés, mi sem bizonyítja jobban mint, hogy mind a hétnek három, egyenként négy mérföldes hítet (futamot) kellett teljesítenie rövid pihenők közbeiktatásával, méghozzá 12 stone-t (75 kg) cipelve. Egy Doctor nevű ló és futtatója St. Albans hercege nyerte az első díjat, amely egy csinos erszényben csileingelő 100 arany guinea volt. Úgy is fogalmazhatunk egyébként, hogy a pénz a családban maradt, hiszen a jó Charles Beauclerk herceg II. Károly törvénytelen gyermeke volt (pontosabban az egyik a sok közül, de ez egy külön írás tárgya lehetne). Annáról illik tudni, hogy 1702-ben Anglia és Skócia uralkodójaként lépett trónra, és 1707-től ő volt máig létező államalakulat, az Egyesült Királyság (tehát Nagy-Britannia és Írország – 1922 óta Nagy-Britannia és Észak-Írország) első uralkodója. (Wales uralkodóhercege mai napig a király vagy királynő hűbérese, általában elsőszülött fia, így Wales külön államként kezelendő, de Nagy-Britannia részét alkotja.)

Hogy könnyebben elhelyezhető legyen az 1711. esztendő a történelemben, megjegyezzük, hogy ekkor ér véget a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc a kuruc zászlók labanc kézre adásával a majtényi síkon. (A szatmári béke értelmében a harcosok megtarthatták fegyvereiket, tehát nem beszélhetünk fegyverletételről.)

Visszatérve angol földre elmondjuk, hogy a Royal Ascot versenysorozat története 1711 után az idők homályába vész. Voltak ugyan versenyek hébe-hóba, de az első négynapos mítinget 1768-ban tartották. Sokan 1807-et a Gold Cup megalapítását tartják történelmi kiindulópontnak.

Az ascoti pálya jogállása érdekes, ahogy mondani szokás, a korona birtokában van. Ez azt jelenti, hogy bár az uralkodó vagyonának része, örökölheti és örökül hagyhatja, de nem haszonélvezője az ott keletkező nyereségnek, és az 1813. évi Act of Enclosure-nek (kb. Lelátó törvény) köszönhetően nem is adhatja el. A parlament így gondoskodott a lóversenybarátokról. Figyelem, 1813-ban! Igaz, elég kétséges, hogy az uralkodók telekspekulánsok kezére játszották volna a versenyteret.

A versenysorozat tekintélyét a megjelenő világklasszis lovak, zsokék és trénerek mellett az is emeli, hogy az uralkodó minden évben családjával együtt részt vesz az összes versenyen, és három díjat személyesen ad át (Gold Cup, Royal Hunt Cup, The Queen’s Vase). III. Károly először lép ebbe a szerepkörbe idén. A tizennyolc Group-besorolású futamban és az egyéb versenyekben kb. 500 ló áll starthoz öt nap alatt, a vendégek szórakozásáról 6500 ember gondoskodik.

Ascotban huszonhat versenynapot írt ki a versenytitkár idén, ebből öt Royal Ascot, tizenhárom egyéb sík (köztük a British Champions’ Day) és nyolc ugró. A pályán a világ leghíresebb telivérei futottak, köztük Dancing Brave, Enable, Frankel, Galieleo, Grundy, Mill Reef, Nijinsky, Sagaro, Swain és Yeats.

A részleteket böngészők azt is megtudhatják, hogy a pályafelügyelő 10.1 cm (4 inch) magasságúra nyíratja embereivel a gyepet, és ezt személyesen ellenőrzi (a középen kialakított akadálypályán ugyanez az érték 5 inch, vagyis 12.7 cm, sem több sem kevesebb).

1825 óta minden versenynap a királyi bevonulással kezdődik, amelyben az uralkodócsalád tagjai négylovas ún. landau hintókon (a fogatot lóhátról hajtják, és az utasok egymással szemben ülnek) érkezik a közeli Windsor kastélyból a pályára. A szokást IV. György vezette be, aki sokáig régensként vezette birodalmát az Amerikák elvesztése miatt súlyos mentális betegségbe eső apja, III. György helyett. (A kissé kelekótyának beállított IV. Györgyöt a szenzációs Hugh Laurie alakítja a Fekete vipera című filmsorozat harmadik évadában – Blackadder the Third).
Ascotban négy lelátó várja a lóversenyzés rajongóit. A legelőkelőbb a Királyi Lelátó (Royal Enclosure), ahová csak olyan személy ajánlásával lehet bejutni, aki már négyszer meghívtak a szervezők. A férfiak kizárólag szürke, sötétkék vagy fekete zsakettben, cilinderrel fejükön jelenhetnek meg, a hölgyek számára elegáns nappali viselet, és minimum 10 cm karimájú kalap kötelező.

Az Anna Királynő Lelátón (Queen Anne Enclosure) sem különbözik sokban az öltözködési követelmény. Férfiak itt azonban öltönyt is viselhetnek panama kalappal, a hölgyeknek megengedett, hogy kalap helyett fascinatort (könnyű, dekoratív fejdísz) biggyesszenek a fejükre.

A Windsor Lelátón (Windsor Enclosure) és a Falusi Lelátón (Village Enclosure) nincs különösebb követelmény, de ing és zakó nélkül nem engedik be a férfiakat, és a bokájuk nem látszódhat ki a nadrág alól. A hölgyeknek kalap vagy fascinator viselete elvárt.

Ha már fentebb szóba került a filmvilág, megemlítjük, hogy az Ascot versenytér számos alkotásban megjelenik. A legemlékezetesebb bejátszás a James Bond-filmek 1985-ben bemutatott A View to a Kill című részében volt, amelyben Roger Moore a rettegett Max Zorint (Christopher Walken) győzi le a Duran Duran zenei kíséretével.

A Royal Ascot hagyományosan az alapító anyáról elnevezett Group 1-es kategóriájú, mérföldre futott Queen Anne Stakes-szel veszi kezdetét. A nagydíjat 1840-ben futották először Trial Stakesként, 1930-ben nyerte el mai nevét. Az első nyerő Flambeau volt, aki évre rá duplázott, tavaly a nagyszerű Baeed nyert. A legeredményesebb zsoké ki más lenne, mint Frankie Dettori (Markofdistinction – 1990, Allied Forces – 1997, Intikhab – 1998, Dubai Destination – 2003, Refuse to Bend – 2004, Ramonti – 2007, Palace Pier – 2021.

A legsikeresebb idomár a Godolphin istálló telivéreit trenírozó Saeed Bin Suroor: Charnwood Forest – 1996, Allied Forces – 1997, Intikhab – 1998, Cape Cross – 1999, Dubai Destination – 2003, Refuse to Bend – 2004, Ramonti – 2007.

Az idei nyitóversenyt a szélső esélyt képviselő, 33/1-es kurzussal jegyzett Triple Time (2019 pm, Frankel – Reem Three, Mark Of Esteem) nyerte ádáz küzdelem után. Nagyon merészek voltak a bukmékerek az odds megajánlásánál, mert Kevin Ryan tréningjéből érkező, Neil Callan kezében győzedelmeskedő telivér távspecialista, és magabiztosan nyert tavaly Haydockban egy nyertlen veresenyt, majd közvetlenül utána egy jó Listedet és egy még jobb Group 3-at (Superior Mile Stakes), igaz, a lonchamp-i Group 2-es Prix Daniel Wildensteinben csupán hetedik lett, hét hosszra a nyerőtől.

Idei első futása győzelemmel végződött Mohamed Obaid Al Maktoum sejk tenyésztő és egyben futtató legnagyobb örömére. A második helyen háromszoros Group 1-nyerő kanca, Inspiral (11/4) végzett Frankie Dettori alatt, harmadikként a szintén az esélytelenek nyugalmával induló Light Infantry (14/1) ért célba. Az idén májusban Newburyben Group 1-es Locking Stakest, és tavaly Breeders’ Cup Mile nyerő favorit Modern Games (7/4) csupán negyedik Charlie Appleby lotjából. (A csatolt videón érdemes figyelni, hogy a remek startot vevő Triple Time iszonyatosan pullozik, az első hatszáz métere, lovasa alig tudja fogni.) Szép osztalékok születtek, hármasbefutón 1 fontra 2.402-t fizetett a totalizatőr.

A nap másik kiemelt futama a King’s Stand Stakes volt. Az 1860-ban alapított nagydíj az időjárásnak köszönhetően vált sprintfutammá. A hosszan tartó esőzés annyira feláztatta a pályát abban az esztendőben, hogy a 3600 méterre kiírt Royal Stand Plate-et kénytelenek voltak 1000 méterre futni. Nyilván volt egy kis zúgolódás, mert a nagydíj nevét is megváltoztatták Queen’s Stand Plate-re. Viktória királynő halála után 1901-ben a név King’s Stand Stakes lett VII. Eduárd tiszteletére, és bár azóta II. Erzsébet is uralkodott, tehát indokolt lett volna visszatérni a Queenre, a név máig megmaradt.

E futamban indult csodálatos sprinterünk Overdose és közeli negyediként ért célba Prohibit, Star Witness és Sweet Sanette mögött 2011-ben. Szintén hazai vonatkozású adat, hogy 1970-ben a magyar származású nemzetközi bankár és ügyvéd Plesch Árpád lova, Amber Rama győzedelmeskedett a legendás francia zsoké Yves Saint-Martin kezében, François Mathet istállójából.

A futam első nyerője Queen of the Vale volt 1860-ban, tavaly Nature Stip vitte haza a babérokat. A legsikeresebb lovas az elévülhetetlen érdemeket szerző Lester Piggott volt hét elsőséggel (Right Boy – 1957, Majority Rule – 1963, Swing Easy – 1971, Abergwaun – 1973, Godswalk – 1977, Solinus – 1978, Never So Bold – 1985), a legtöbb King’s Standet nyerő idomár a nem kevésbé zseniális Vincent O’Brien öt győzelemmel (Cassarate – 1962, Abergwaun – 1973, Godswalk – 1977, Solinus – 1978, Bluebird – 1987).

Az idei nagydíj meglepetéssel végződött. A Hollie Doyle által lovagolt Bradsel (2020 pm, Tasleet – Russian Punch, Archipenko) ugyan tavaly megnyerte a Group 2-es Coventry Stakest a királyi mítingen, és értékes helyezéseket szerzett Group 3-ban és Group 1-ben, mégis 14/1-re értékelték nyerési esélyeit a könyvesek. Vesztükre, mert az Archie Watson idomításából érkezű villámlábú mén nem hagyta magát, és lélegzetelállító küzdelem után biztosan szerezte meg a győzelmet a favorit Highfield Princess (7/4) előtt. A harmadik helyre a szélső esélyt képviselő Annaf (50/1) érkezett. Nem csoda, hogy a totalizatőr fogadáson 1 font elhelyezése után 3.885 fontot zsebelhettek be a játékosok. Hollie Doyle azzal írta be magát a sporttörténelembe, hogy Ascot első női Group 1-nyerője lett.

Az alábbi linkekre kattintva a futamok megtekinthetők:

Queen Anne Stakes

King’s Stand Stakes