Írta: Kovács Botond.

Nagyon komolyan elszabadultak az árak Nyugat-Európában. A megállapítás nemcsak az üzemanyagra, a földgázra és a normális élethez szükséges sok minden másra igaz, hanem a versenylovakra is. Legutóbb a Tattersall’s november végi négynapos árverés bizonyosodhattunk meg róla, hogy elég sokakat nem érint a világot felforgató háború, egyre több pénzt költenek telivérekre.

A statisztikákat átnézve azt látjuk, hogy 4 nap alatt 1061 kancát vezettek fel, és közülük 690 cserélt gazdát 83,831.200 guinea értékben, vagyis közel 42 milliárd forintért. A rekord forgalom 30%-kal volt magasabb, mint a tavalyi, és 16%-kal több, mint az addigi legjobb eredmény 2017-ben (csak a kanca árverésről beszélünk). Megjegyezzük, hogy az év végén rendezett választott és éves csikó aukciók forgalma 120,587.750 guinea (60.2 milliárd forint) volt, ami 22%-os növekedést mutat az eddigiekhez képest. Mindennek megfelelően a Tatersall’s éves forgalma meghaladta a 400 millió guinea-t (új rekord a 2017. évi 331 millió után), vagyis közel 200 milliárd forintot. Szédítő magasságok. E ponton jegyezzük azt is, hogy a decimális rendszer (1 font = 100 penny) 1971. évi bevezetése után megmaradt a guinea elszámolás a telivérkereskedelemben, hogy az árverező az 1 font 5 pennyt érő guinea-ből könnyebben lecsíphesse a maga 5 pennys hasznát. Könnyen kiszámolható tehát, hogy a Tattersall’s idei nyeresége adózás előtt kb. 10 milliárd forintnak megfelelő font sterling lesz.

A kancaárverésen 117.417 guinea volt az átlagár, a medián pedig 32.000 guinea-re rúgott. (A szakma mediánnak nevezi az árat, amely felett és alatt ugyanannyi eladott ló szerepel. Ez esetben tehát 307 ló volt drágább és 307 olcsóbb, mint a középen álló 32.000 guinea-be kerülő kanca.)

Az árverés fénypontjainak az ún. Sceptre Sessionsbe választott kancák számítottak, összesen 91-en, akik közül 71-et értékesítettek. Sceptre (1899 pk, Persimmon – Ornament, Bend Or) volt a XX. század legkitűnőbb brit kancája, az egyetlen telivér a történelemben, aki négy klasszikus versenyt nyert (2000 Guineas, 1000 Guineas, Epsom Oaks, St. Leger – 1902). Egyébként Sceptre-t a Tattersall’s árverésén vásárolta 10 ezer guinea-ért kalandos életű, bohém tulajdonos idomárja, Robert Sievier.

A aukció idei rekordot döntött. A remek versenyeredményekkel rendelkező Alcohol Free (2018 pk, No Nay Never – Plying, Hard Spun) felvezetésekor 5.4 millió guinea-nél koppant a kalapács. Az ír tenyésztésű telivért a Goff’s adta el yearligként 40 ezer euróért, ami kifejezettem alacsony árnak mondható annak ismeretében, hogy kétévesen megnyerte a Group 1-es Chevely Park Stakes, háromévesen a szintén felsőházi Coronation Stakest Ascotban és Sussex Stakest Goodwoodban, és 2022-re is jutott nagy győzelem a newmarketi July Cupban. A kanca 1200 méter és mérföld között a legjobbak közé került, 15 futásából 6 győzelem 1 második és 3 harmadik helyezés a mérleg, 1.5 millió font össznyeremény mellett. Ha igazak a hírek, Alcohol Free tréningben marad, és Ausztráliában folytatja dicsőséges karrierjét.

Repkedtek azonban a milliók a rekorder előtt és után is. Egy millióért kelt el a csupán egy nyeretlent behúzó és a Prix Marcel Boussac – Criterium des Pouliches-ban második helyet szerző francia Gan Teorainn (2020 sk, Saxon Warrior – Dance Troupe, Rainbow Quest), az idén Pretty Polly Stakest nyerő ír La Petite Coco (2018 pk, Ruler Of The World – La Petite Virginia, Königstiger), a szintén idei Pretty Polly harmadik helyéről visszamázsálási problémák miatt diszkvalifikált Rosscarbery (2018 pk, Sea The Stars – Rose Rized, Authorized), aki nyeregetett ugyan kisebb ír pályákon, és van két Group 3-as sikere is (Munster Oaks Stakes, Stanerra Stakes), de a legfelső szinten csupán második tudott lenni a deauville-i Prix Jean Romanet-ban.

Az Emily Rothschild által tenyésztett Listed és Group 3-nyerő (Radley Satkes, Valiant Stakes) Jumlyt (2019 pk, Gleneagles – Thistle Bird, Selkirk) 1.25 millióért vásárolta meg John Magnier fia, Michael Vincent és Adian O’Brien fia, Joseph Patrick. A négy futásából két győzelme ellenére Group 3-as nagydíjban csupán egyszer harmadik helyen végző Love Is You (2018 pk, Kingman – Fallen For You, Dansili) valamilyen rejtélyes oknál fogva 1.4 millió guinea-t ért a Godolphinnak. A már régóta ménesben álló, és három kisebb versenyből mindössze egyet megnyerő Desert Berry (2009 pk, Green Desert – Foreign Language, Distant View) 1.9 millióért került Írországba, a Magnier-birodalomba. Az összeg első hallásra óriásinak tűnik, bár már inkább kifejezetten barátinak, ha tudjuk, hogy a kanca az idei Epsom Derby győztesének, a 3/3-as veretlenségi mutatóját tartó, de a nagy győzelem óta egyszer sem látott Desert Crown anyja. Ő adta a Hongkongban nagydíjban jeleskedő Flying Thundert is.

Egy névtelen vásárló 2 milliót fizetett Ville De Grace-ért (2018 pk, Le Havre – Archangel Gabriel, Arch), aki Listedet és Group 3-at is nyert, és rendre jó helyezéseket szerzett Black Type-versenyekben, így 11 futásból 3 győzelem, 2 második és 3 harmadik helyezés elérése után folytatja pályafutását. Pearls Galore (2017 pk, Invincible Spirit – Pearl Banks, Pivotal) az idei Matron Stakesben aratta karrierje legnagyobb sikerét. Előtte sem panaszkodhatott futtatója, a francia Haras de Saint Pair, hiszen bővelkedtek az kiváló eredményekben BlackType-szinten (Listed: Heritage Stakes, Group 3: Brownstown Stakes, Fairy Bridge Stakes, Group 2: Lanwades Stud Stakes), így amikor csak 2.1 milliót ajánlottak a lóért, jobbnak látták, ha visszavásárolják.

A Joseph O’Briennél idomításban álló Tranquil Lady (2019 sk, Australia – Repose, Quiet American) először választott csikóként került a Goff’s árverezőcsarnokába, de nem ajánlottak érte egy huncut centet sem. Yearlingként azonban kiköszörülte a csorbát a Goff’s Orbyn, ahol 160 ezer euróért vásárolta futtatója, aki nem csinált nagy üzletet, mert ugyan Group 3-as szinten behúzták az naasi Blue Wind Stakes és a Saint-Cloud-i Prix de Florét, de összesen alig 100 fontot keresett lova két év alatt. A tartás és egyéb járulékos költségek azonban bőven megtérültek, amikor a Godolphin 2.7 millió guinea-t fizetett a kancáért.

A China Horse Club International Ltd. által tenyésztett, választott csikó korában 55 ezer euróért megvásárolt és a yearlingként kétszer a kutyának sem kellő, a háromévesen első futása előtt horses-in-trainingben is gazdátlanul maradó Saffron Beach (2018 sk, New Bay – Falling Petals, Raven’s Pass) szintén csillagászati áron került új istállóba, egész pontosan a szaúdi kézben lévő Najd Studhoz. 2020 júliusában azt gondolták Sangsterék, hogy nyakukon maradt egy ló, és jobb ötletük nem lévén megfuttatták Newmarketben egy 1400 méteres nyeretlen versenyben, amit 12/1-es kurzus mellett négy és fél hosszal megnyert. Mivel nem volt mit vesztenie, legközelebb már a Group 3-as Oh So Sharp Stakesben indította lovát Jane Chapple-Hyam, és nem csalódott, mert ezt a futamot is megnyerte a kanca. Évre rá egy hosszal kapott ki Mother Earth-től az 1000 Guineas-ben, és lemaradt ugyan az Epsom Oaksban, de a Group 3-as Atlanta Stakest már könnyen nyerte, és hamar meglett az első Group 1-es siker is a Sun Chariot Stakesben. Idén a Group 2-es Duke of Cambridge Stakest nyerte Ascotban, és a deauville-i Prix Rothschildet Group 1-es kategóriában. A leopardstowni Matron Stakesben a már említett Pearls Galore verte meg három hosszal. Ha azt nézzük, hogy 13 futás után 6 győzelem és 3 második helyezés a szaldó, és hozzávesszük, hogy mindezzel több mint 805 ezer fontot keresett lovunk, valamint ha az egészhez hozzácsapjuk azt a 3.6 milliócskát, amiért elkelt, bátran kijelenthetjük, alaposan kitett magáért ahhoz képest, hogy senki sem bízott benne a kezdetek kezdetén. Szakmai berkekben azt suttogják, hogy a Saudi Cupon látjuk legközelebb Saffron Beach-et.

Visszatérve Alcohol Freere zárásként elmondjuk, hogy nem ő az európai rekorder kanca, hanem Marsha (2013 pk, Acclamaiton – Marlinka, Marju), aki egy káprázatos versenykarrier után amelyben Prix de l’Abbaye de Longchamp-t és Nunthorpe Stakest nyert, 6 millió guinea-ért került Michael Vincent Magnierhez 2017-ben. Azóta mindössze annyit tudunk, hogy Galileótól van egy Tender Kiss nevű idén kétéves kancacsikója, aki még nem versenyzett. Egyéb ivadékáról nem tudunk, és azt látjuk, hogy nagy titkolózás veszi körül a lovat.

Az alábbi linkre kattintva Alcohol Free elárverezése megtekinthető:

Írta: Hajdu Fanni

Az orosházi lóversenyzés múltja nem csak a galoppon bizonyított, hiszen számos kiemelkedő eredményt értek el ügető tenyésztőink és futtatóink is. Egyikük Kulik Ferenc, aki megközelítőleg negyvennégy sztendeje foglalkozik ügetőivel. Lovai felkészítése mellett az Orosházi Szabadidőpark és Lovas Egyesület elnöke, illetve az orosházi lóversenyek szervezője. Vele emlékezünk a kezdetektől egy Magyar Ügetőderby győzelmen át napjainkig.

HF: Hogyan csöppent a lovak világába?
KF: Édesapám a Petőfi TSZ-ben dolgozott Szentetornyán, hozzá jártam ki. Abban az időben volt ott gyakornok Nagy László, akit már gyermek korom óta bálványoztam, egész nap mellette sürgölődtem, együtt voltunk lovak közelében. Ez volt a kiindulópontja számomra a „lófertőzésnek”, ha fogalmazhatok így.

HF: Gyermek korára vezethető vissza a lovak iránti érdeklődés. Mikor döntött úgy, hogy szeretne komolyabban foglalkozni a szakmával?
KF: A gyermekkori lószeretetből adódóan 1978 környékén kezdtem több időt tölteni a lovakkal, akkor vettem meg az első lovamat, Carrarát (1974 sm, Talent Scout – Intarzia, The Skipper) egy sárga herélt ügetőt. Innentől kezdve számos lovat vásároltam, folyamatosan váltották egymást az istállóba. Az elsők közé tartozott a remek származású Zenóbia (1971 pk, Talent Scout – Lobelia, Uli) is, csikója is született, őt Milánnak (1984 pm, Packard – Zenóbia, Talent Scout) hívták és 1983-ban hét hosszal nyerte Négyévesek Nagydíját.

HF: Már az első lova is egy ügető volt, milyen érzésekkel töltötték el önt az első munkák, illetve hogyan nézett ki akkoriban egy felkészítés?
KF: Ez egy csodadolog. Úgy fogalmaznék, hogy mész egy Trabanttal, majd beleülsz egy Mercedesbe. Azért jellemzem így, mert addig nem kifejezetten ügetők mögött ültem, és abban a pillanatban amikor átéltem a váltást, úgy éreztem, hogy repülünk. Ez kifejezetten Carrarával kezdődött. Kivittem őt egy gumis kocsival az orosházi Béke TSZ-be, befogtuk és edzettük, mert abban az időben még nem volt saját szerszámom. Itt már elindultak sikerek, kisebb területi és megyei fordulókat nyertünk. A sok edzés pedig úgy nézett ki, hogy a bogárzói lóversenypályára kivittem Szenttornyáról a lovakat, összegyűltünk jó páran a barátaimmal, és együtt hajtottunk, együtt készültünk, segítettünk egymásnak, kinek mi volt az ötlete. Utána nagyokat beszélgettünk, gyorsan telt az idő, és már el is repült egy vasárnap délután.

HF: A kezdetek Szenttornyán indultak el. Hogyan tevődött át mindez véglegesen Orosházára, ahonnan jelentős sikerek indultak?
KF: Abban az időben már huszonnégy lovam volt otthon, az egész kertet bekarámoztam, hogy legyen mozgásterük. Elérkezett az Új Élet TSZ felszámolásának ideje, itt akartam területet bérelni a csikóknak. Úgy esett, hogy a terület eladó lett, majd az események követték egymást, és megvettük azt a részt, ahol a TSZ lovai voltak. 2000-ben alapítottunk erre a Kulik Farm Kft-t, és ettől a pontól kezdődött a kibontakozás, jöttek a sikerek.

HF: Beszéljünk a sikerekről. Miket sorolna a legkiemelkedőbb eredményei közé?
KF: Patríciával (2009 pk, Superior Dream – Candy Starlight, Sugarcane Hanover) kezdeném, ő volt az első remek lovunk, hiszen Kanca Díjat nyertünk 2012-ben, hajtója Kolozsi László volt. Megemlíteném Ügető Start (2013 stpm, Amreica’s Dust – Intelligent Star, Oaklea Bluejay), aki a Háromévesek Nagydíján második volt. Szacharint (2011 pk, Vanito – Inzulin, Valley Guardian) is én tenyésztettem, aki a Szent István Díjat nyerte, illetve második lett a 100. Magyar Ügetőderbyben 2014-ben, és mindezek mellett szép eredményekkel zárt Kolozsi László kezében. Hadd említsem Kisasszony (2004 pk, Yankee Yankee – Carolina, Keystone Patriot) nevű csikómat is, aki egy ideig verhetetlen volt, Sprinter Királynő néven emlegették a gyorsasága miatt.

Tornado Cole (2012 stpm, Incredible Cole – Baby Yankee, Yankee Class) szintén egy nagyon jó képességű mén volt a 101. Magyar Ügetőderbyben harmadikként ért célba, ekkor Vicen Pál hajtotta, és nem Kolozsi László, mert ő éppen Tonnyó (2012 stpm, Incredible Cole – Intelligent Star, Oaklea Bluejay) szulkijában ült, és gyönyörű stílusban nyert. Hatalmas dicsőség számomra, hogy saját tenyésztéseim, Tonnyó és Tornado Cole káprázatosan szerepelt a derbyben. Tonnyó számos sikert aratott még utána, és amikor nem akart már úgy menni, elfogyott belőle a nyerési vágy, nyugállományba küldtük.

HF: Mikor és hogyan vált az Orosházi Szabadidőpark és Lovas Egyesület elnökévé?
KF: Messziről kell indulnunk. Ez úgy alakult, hogy 1980-tól büfés voltam, és megkérdeztem, hogy kimehetek-e a kis sátracskámmal az augusztus 20-i lóversenyre. Ebbe beleegyeztek, majd egy évre rá kaptam egy munkaajánlatot, hogy az akkori TSZ-nek sütögessek, így a lóversenynapok az enyémek lettek a bogárzói lóversenypályán. Innentől kezdve harminckét évig minden lóversenyen ott voltam, és tagja lettem a közösségnek. A TSZ felszámolásakor nem szerettük volna, hogy az orosházi lóverseny megszűnjön mindenképpen tovább akartuk vinni a hagyományt, így alapítottunk egy egyesületet, amit folyamatosan bővítettünk. Megalakult az Orosházi Szabadidőpark és Lovasegyesület, és én ugyan továbbra is büfés maradtam, de a szervezésekben mindig részt vettem. Számos elnök fordult meg az egyesület élén, amikor pedig hanyatlásnak indult az egyesület és az orosházi lóversenyzés, megszerveztem egy augusztus 20-i lóversenyt függetlenül attól, hogy az elnök nem én voltam. Az akkor aktuális elnök idővel lemondott, majd felajánlották nekem, hogy vállaljam el a posztot. Elvállaltam, így már hosszú évek óta az én szervezésem alatt zajlanak az orosházi lóversenyek.

HF: Egyértelműen a lovak határozzák meg az életét, de vajon mennyi ragadt a lószeretetből a családjára, hogyan vitték tovább azt, amit ön elkezdett?
KF: Fiam, ifj. Kulik Ferenc egyértelműen belenőtt abba a lovasvilágba, amit gyermek korom óta élek. Alig volt kétéves amikor már az ölemben ült, és segített hajtani, együtt fogtuk a lovat, aki természetesen nyugodt természetű volt. Ahogy cseperedett ő is foglalkozott hajtással, és természetesen versenyzett is. Aztán az idő múlásával áttevődött a hangsúly más irányba.

HF: Készít jelenleg lovat, illetve tűzött ki célokat a jövőre nézve?
KF: Sajnos már közel egy éve nem nagyon hajtok, és sok versenylovat eladtam, de nem mondom, hogy nem kezdek bele ismét tavasszal, amikor jön a jó idő, hiszen hatalmas vágyam, hogy egy vopreket, egy négy kerekű kocsit hozzak Szerbiából, és két ügetőt elé fogva megőrjítsem a népet. Vannak jelenleg lovak, akik jók lehetnek a közeljövőben. Kiemelnék egy mént, Habitatot (2012 stpm, Conway – Habit’s Best, Muscles Yankee), aki nagyon jó eszű, és a kancák kilencvenöt százalékát vemhesíti. Nagy tisztelettel és vágyakozva kijelenthetem azt is, hogy szeretnék még egy derby-győzelmet az életemben, hiszen azt az érzést nem lehet pénzzel megfizetni. A mai napig gyakran megnézem a 101. Magyar Ügetőderbyt, és még mindig elérzékenyülök, hiszen ezeket a nagy dolgokat beírták a történelembe.

HF: Hogyan értékeli a múlt hétvégén lezajlott Orosházi Napot az ügetőn?
KF: Úgy gondolom, nagyon jól sikerült. Jó érzés volt látni, hogy minden futam az orosházi ügetősport egy-egy meghatározó személyiségéről, vagy régi nagyjáról kapta a nevét. Öröm volt nézni a színvonalas futamokat, ám mindezek mellett kissé csalódtam is, hiszen idén Orosháza Város Önkormányzata nem képviseltette magát ezen a versenynapon, pedig az esemény nagy presztízsű, és minden esztendőben öregbíti várounk hírnevét.