Írta: Kovács Botond.

A Gold Cup egyike a legrégebben alapított versenyeknek, 1807 óta csupán három alkalommal nem rendezték meg. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az angoloknak legalább egy világháborúra van szükségük ahhoz, hogy ne fussanak a lovak a kupáért, de a két világégés tizenkét esztendeje alatt így is csupán kettőben volt kimaradás (1915, 1940). Az 1964-es törlést a heves esőzések számlájára írták. Az első verseny győztesének, Master Jackey tulajdonosának, III. György király és Sarolta királyné nyújtotta át a tekintélyes összegnek számító száz arany guinea pénzdíjat. Ez elég komoly összeg volt, hiszem abban az időben 8.4 grammot nyomott a guinea-s érme. Az ún. decimailzációs törvény (1971) előtti angol pénzrendszert szívesen taglalnánk bővebben, de ellenállunk a kísértésnek, legyen elég annyi mostanra, hogy egy szobalány az 1800-as évek első évtizedében 19 fontot keresett (1 guinea = 1.05 font) évente.

A verseny történetének érdekességei közé tartozik, hogy 1844-ben I. Miklós orosz cár hivatalos látogatást tett Angliában, és mi sem volt számára természetesebb, mint hogy Viktória királynő társaságában kilátogasson az ascoti turfra. Lefutották a Gold Cupot, mindenki a nyertest ünnepelte, akinek akármennyire furcsán hangzik, addig még nem volt neve. A lelkes tulajdonos, William Keppel, Albermarle 4. grófja, udvari főlovász mester, ekkor gondolt egyet, és a cár tiszteletére elnevezte lovát The Emperornak (A Császár, A Cár). A Romanov-nagylelkűség nem engedte, hogy a gesztus viszonzatlan maradjon, ezért a jóságos Nyikolaj Pavlovics díjat ajánlott fel a győztesnek, egy művészi kivitelezésű és igen súlyos ezüst asztaldíszt, amely I. Péter cárt ábrázolta. Viktória királynőnek sem kellett több, a gesztus viszonzásának viszonzásául úgy döntött, változzék meg a verseny neve, The Emperor’s Plate-re. A derék The Emperor is érezhetett valamit a nagy felhajtásból, mert rá egy évre ismét megnyerte a nagydíjat. Rendben is lett volna mindez, de jött az 1853-tól 1856-ig tartó Krími háború, a barátokból ellenségek lettek, és minden visszazökkent a régi kerékvágásba, jöhetett ismét a Gold Cup elnevezés.

Hogy azonban szakmai dolgokról essék szó, jegyezzük meg, hogy a Gold Cup az úgy nevezett Stayer Triple Crown (Hosszútávú Hármaskorona) első ága a Goodwood Cup és a Doncaster Cup mellett. Négyéves lovak a versenyben 9 stone-t (57 kg), ötéves és idősebb telivérek 9 stone 2 fontot (58 kg) visznek. A legeredményesebb telivér a futam történetében Yeats volt, aki négy egymást követő évben, 2006 és 2009 között, gigászi teljesítményt nyújtva nyert Johnny Murtagh-val nyergében. Ennek emlékére szobrot állítottak a királyi versenytéren Yeats-nek. A legeredményesebb zsoké a valaha élt legnagyobb lovas Lester Piggott volt. Tizenegyszer vehette át a díjat őfelsége kezéből. Az utánozhatatlan sorozatot Zarathustrával kezdte 1957-ben, majd ezt követte Gladness (1958), Pandofell (1961), Twilight Alley (1963), Fighting Charlie (1965), Sagaróval háromszor nyert egymás után (1975, 1976, 1977), utána jött Le Moss (1979), végül Ardross-szal egy szerény dupla (1981, 1982). Hosszú lenne felsorolni a legeredményesebb trénereket, mert hatan is nyertek ötször Gold Cupot, de 1918 óta ez csak a néhai Sir Henry Cecilnek sikerült, és ehhez elég volt három lovat neveznie: Le Moss (1979, 1980), Andross (1981), Paean (1987). A rekorder Aidan O’Brien, akinek hét idomítottja volt eddig sikeres, Yeats (2006, 2007, 2008, 2009), Fame and Glory (2011), Leading Light (1914), Order of St. George (2016). Brit tulajdonosok nevét nem találjuk a legsikeresebb futtatók listáján. Négy győzelem áll a francia Marcel Boussac neve mellett: Le Moss (1979, 1980), Andross (1981) és Paean (1987). Az emirátusokbeli Godolphin istálló ugyanennyiszer volt eredményes: Classic Cliche (1996), Kayf Tara (1998, 2000), Papineau (2004). Az ír Sue Magnier O’Brien mesternek köszönheti elsőségét.

Megjegyzendő, hogy az 1971-es és 1972-es verseny végeredményét meg kellett változtatni. Új idők köszöntöttek a lóversenyzésre. A nyerő Rock Roi dopping-tesztje pozitív lett. Ráadásul két egymást követő évben. Szomorú, mert erről Rock Roi tehetett a legkevésbé, pedig lelkét is kitette kegyetlen gazdái sikeréért. 1988-ban Mohamed sejk egy óvásnak köszönhette Sadeem győzelmét, a nyerő Royal Gaitet diszkvalifikálták hosszú tanácskozás után a stewardok. Az emír (akkoriban még csak egyszerű herceg) azonban a következő évben ismét indította lovát, aki akkor gond nélkül hódította el az Arany Kupát. Az értékes tiszteletdíj nyilván most is ott díszeleg valamelyik palotája egyik vitrinjében, ha nem éppen pompás sivatagi sátra mélyén, hiszen a királynő által átnyújtott trófeákat (Gold Cup, Royal Hunt Cup, Queen’s Vase) nem kell visszaszolgáltatni a következő évben, mint ahogy ezt meg kell tenni a többi ascoti díjjal.

Óriási várakozás előzte meg az idei Gold Cupot, ugyanis Stradivarius triplázásra készült. Esélyeit 4/5-re értékelték a bukmékerek a start előtt. Bjorn Nielsen tenyésztő-tulajdonos lova háromszor nyert Goodwood Cupot, kétszer Yorkshire Cupot és Lonsdale Cupot, ezen kívül behúzott még egy Doncaster Cupot és Queen’s Vase-t is. Életnyereménye meghaladja a 4.5 millió fontot. Statisztikája huszonegy start, tizennégy győzelem és öt dobogós helyezés. Stradivarius legesélyesebb kihívója Technician (10/3) volt. A bizalmat azzal érdemelte ki, hogy tavaly októberben megnyerte a Group 2-es Prix Chaudenay-t és a Group 1-es Prix Royal Oakot Longchamp-ban. Az előbbiben a most is induló Moonlight Spiritet (10/1) verte, aki előtte stílusos győzelmet aratott a 3000 méteres Prix de Lutece-ben és negyedik lett at ascoti Queen’s Vase-ban. Cross Coutnernek (7/1) ez volt a második Gold Cupja, tavaly negyedik lett, ám előtte ő nyerte a Dubai Gold Cupot Meidanban. Nayef Road (14/1), 2019-ben harmadik lett a doncasteri St. Legerben, és alig két hete megnyerte a 3300 méteres Group 3-as Sagaro Stakes-t, ami bizonyította, hogy Ascotban is számolni kell vele. Mekong (22/1), a 2019. évi Melbourne Cup második helyezettje, a világutazó Prince Of Arran (40/1) és Withhold (50/1) nagyon nehéz feladat előtt álltak.

A hatéves Stradivarius (2014 sm, Sea The Stars – Private Life, Bering) bebiztosította, hogy neve a világ valaha élt legjobb versenylovai közé kerüljön, favoritként káprázatos stílusban nyerte harmadik Gold Cupját. Az indítás után Nayef Road és Withhold párosa tűnt fel az élen, mögöttük Moonlight Spirit, Stradivarius és Prince Of Arran helyezkedtek, majd Technician, Cross Counter és a kissé megkéső Mekong következtek. A tempó érthetően komótos volt, a tribün előtt elhaladva tíz-tizenkét hossz volt a mezőny eleje és vége között, változatlan sorrend mellett. Az iram nem növekedett egy mérfölddel a kezdés után sem, Stradivarius-t az ötödik helyen lovagolta Frankie Dettori. Az egész napos esőzés miatt a belső nyomsávtól kijjebb helyezkedtek a lovasok. A lelátóval szemben elhelyezkedő Swinley Bottomshoz érve a vezető Nayef Road rátett egy lapáttal, Withhold követte, mögöttük továbbra is tartotta pozícióját Moonlight Spirit, Prince Of Arran és Stradivarius, a sort Mekong zárta. Az utolsó mérföldet emelkedőnek felfelé kell megtenni a Gold Cupban, 1200 méternél a mezőny elkezdett tömörödni, Stradivarius-t agitálni kezdte a talján zsoké fenomén, és nagyon könnyedén feljöttek a negyedik helyre. A kanyarban tovább gyorsult a páros és a célegyenesre érve már a közben vezető Nayef Road mögé ért. Withholdot és Moonlight Spiritet erősen lovagolni kellett, Mekongnak halvány momentuma volt, és látszott, hogy Cross Counter hátulról indít majd támadást.

300 méterrel a cél előtt Dettori egyetlen mozdulatára Stradivarius elszállt a mezőnytől, a távoszlop után már négy hosszal galoppozott Nayef Road előtt, és előnyét folyamatosan növelve teljesen szétzilálva a világ legjobb stayereiből álló üldöző sereget tíz hosszas győzelmet aratott. Másodikként Nayef Road galoppozott át a célvonalon, őt nyolc hosszal leszakadva Cross Counter követte, majd Withhold, Mekong, Prince Of Arran, Technician és Moonlight Spirit volt a sorrend.

(Kiemelt képünkön William Keppel, Albermarle 4. grófja látható.)

Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető:

Írta: Kovács Botond.

Az Ascoti Míting második napján ismét pazar versenyeket láthattunk. Az időjárás az első napon nem igazán kedvezett a lovasoknak, szinte végig szakadt az eső. Szerdára sem volt rekkenő hőség, de legalább nem áztak a zsokék és a lovak.

A versenynap egyik nagydíja a Group 3-as besorolású Hampton Court Stakes volt. Nagy-Britanniában szívesen neveznek el kiemelt futamokat egy-egy kastélyról (St. James’s Palace Stakes, Windsor Castle Stakes etc.), így történt ez a mostani esetben is. A Hampton Court Palace az ország egyik ismert nevezetessége. Már 1236-ban megemlítik a krónikák az épületet, igaz, ekkor még a jeruzsálemi Szt. János máltai lovagok kis kúriájaként. Mai formáját részben akkor nyerte el, amikor Thomas Wosley, Anglia nagy hatalmú lordkancellárja, York érseke, VIII. Henrik legfőbb tanácsadója és barátja megvásárolta és átépíttette. Őeminenciája rendkívül szorgalmas és okos ember volt, polgári sorból emelkedett a legmagasabb politikai posztra. Természetesen, mindemellett a becsvágy is folyamatosan sarkallta, és addig-addig mesterkedett, míg elérte I. Ferenc francia királynál, hogy a francia bíborosok őt támogassák a vatikáni pápa választáson. A terv kudarcba fulladt, mert X. Leó lett a befutó, ennek ellenére a franciákkal megtartotta a jó kapcsolatot, sőt, tekintélyes összegeket tett zsebelt be tőlük annak érdekében, hogy az éppen aktuális brit és francia béketárgyalásokon kedvezőbb feltételeket kaphassanak a gallok.

Akárhogy is nézzük, ez bizony felségárulás. Az amúgy sem végtelen türelméről híres VIII. Henrik éktelen haragra gerjedt, és még akkor sem csillapodott, amikor az önkritikát és bűnbánatot gyakorló Wosley neki ajándékozta a Hampton Courtot. (Persze az is lehet, hogy az államosítás egy korai formája történt, és szó sem volt ajándékozásról.) A történelem során a palota híres lakói közé tartozott Oliver Cromwell, számos uralkodó és Michael Faraday, az elektrotechnika kiemelkedő alakja.

A 2000 méteres, hároméves és idősebb lovaknak kiírt Hampton Court Stakes története rendkívül szövevényes. Több néven és több távon futották, míg végre II. Erzsébet arany jubileuma alkalmából elnyerte mai formáját. (Hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy 2011 és 2017 között a Tercentenary Stakes névvel is próbálkoztak. Mára azonban már ez is történelem.)

A futam favoritja a II. Erzsébet tulajdonában álló First Receiver (9/4) volt. A hároméves mén egy kemptoni győzelem után életében először lépett pályára Black Type versenyben. O’Brien mester Russian Emperorja (100/30) Leopardstownban egyszer már megmutatta, hogy veszélyes ellenfél lehet, amikor éppen csak kikapott a Group 3-as Derby Trial Stakes-ben. Berlin Tango (4/1) mellett az szólt, hogy nyert már Group 3-at, és helyezései is voltak ugyanebben a kategóriában, valamint Listedben is. Juan Elcano (7/2) nagy dilemmát okozhatott sokaknak, hiszen a 2000 Guineas-ben szerzett ötödik helyezése után elképzelhető volt, hogy jobb lesz neki a hosszabb táv. Hasonló volt a helyzet New World Tapestry (50/1) és Kenzai Warrior (16/1) esetében is. Az Mascat (22/1) és a Listed-nyerő King Carney (40/1) nem mozgatta meg a játékosok fantáziáját.

Szinte teljesen a papírforma érvényesült idén a Hampton Court Stakes-ben. Juan Elcano vállalta a vezetést az indítás után, szorosan nyomában az erősen pullozó King Carney és Mascat galoppozott. Valamivel hátrébb Berlin Tango színei tűntek fel, First Receiver és Russian Emperor a mezőny végén helyezkedtek. Az első vágtaugrások után King Carney lovasa úgy döntött, meglóg üldözői elől, és az élre tört, vezető pozícióját a célegyenesig tudta tartani, amikor Juan Elcano visszavette tőle az elsőséget, Mindeközben First Receiver megindult hátulról, szorosan nyomában Russian Emperoral. 300 méterrel a cél előtt már Berlin Tango száguldott az élen, mögötte a magasabb sebességi fokozatra kapcsolt First Receiver és Russian Emperor, nem volt kétséges, hogy e három ló osztozik majd a helyezéseken. 100 méter volt már csupán hátra, amikor First Receiver nagy nehezen legyűrte Berlin Tangót, ám a fél hossznyira mögötte helyezkedő Russian Emperorban (2017 pm, Galileo – Atlantic Jewel, Fastmet Rock) több szpíd volt, és az utolsó métereken Ryan Moore-ral nyergében megelőzte a királynő lovát. Nemcsak két remek telivér csatáját láttuk a finisben, de két világklasszis zsokéét is. Ryan Moore és Frankie Dettori emberfeletti teljesítményről adtak tanúbizonyságot. Berlin Tango érkezett placcra, Juan Elcano még pont elcsípett egy pénzes helyezést.


Prince of Wales’s Stakes

A négyéves és idősebb lovak számára szintén 2000 méterre kiírt versenyt 1862-ben alapította a cím akkori birtokosa, a későbbi VII. Eduárd király. 1940 és 1967 között nem futották, ami tulajdonképpen nem teljesen meglepő, hiszen 1936 és 1958 között betöltetlenül állt Wales hercegi címe. Az első nyertes Carisbrook volt, míg Károly trónörökös walesi herceggé koronázása előtti évben, tehát 1968-ban, stílusosan Royal Palace hozta el a pálmát. (Ha nagyon akarták volna, persze megtarthatták volna a versenyt Duke of Cornwall Stakes-ként, vagy Earl of Chester Stakes-ként is, hiszen Károly születése óta birtokolja a Cornwall hercegi és a Chester grófi címet. A hagyományok azonban hagyományok angol földön, nincs apelláta. A hercegi koronázásra azért kellett 1969-ig várni, mert Charles akkor lett huszonegy esztendős.)

A rekorder nyerőket, akik mindnyájan kétszer győzedelmeskedtek a versenyben a XX. század adta: Connaught (1969, 1970), Mtoto (1987, 1988), Muhtarram (1994, 1995). A legsikeresebb zsoké a keddi beszámolóban már bemutatott Morny Cannon 1895-ben kezdte nyerni a díjakat, először Matchmakeren, majd ezt követte Shaddock (1896), Manners (1899), Simon Dale (1900), Rydal Head (1904), és végül Plum Centre (1905). John Porter idomárról is megemlékeztünk ugyanott, aki Ossory (1888), Watercress (1892), Matchmaker (1895), Shaddock (1896), Manners (1899), Simon Dale (1900), Rydal Head (1904), és Plum Centre (1905) nevű lovainak köszönhette a nyolc sikert.
A legeredményesebb tulajdonos családneve ismerősen cseng a lóverseny kedvelőknek. Derby grófjának hívták, sorrendben a tizenhetedik, és az Edward George Villiers Stanley névre is hallgatott. Ugyanennyi, azaz öt győzelmet könyvelhetett el eddig a Godolphin istálló is. Az elmúlt tíz év nyertes futtatói között ott találjuk Kharim Al Husseini herceget, akit IV. Aga Khan néven ismer a világ, a Magnier-Tabor-Smith triumvirátust, a Mohammed Al Maktoum sejket, a bárói rangra emelt Lord Andrew Lloyd-Webbert és egy másik bárót is, Georg von Ullmannt.

Idén a coolmore-i Japan (6/4) vezette a fogadási piacot, ami aligha meglepő, ha azt nézzük, hogy tavaly harmadik lett az Epsom Derbyben, Megnyerte az asoti King Edward VII Stakes-t, behúzta a Gran Prix de Paris-t, és Chrystal Ocean előtt fejhosszal ért célba a yorki International Stakes-ben. A Prix de l’Arc de Triomphe-ra már elfáradt, négy hosszas negyedik volt Waldgeist, Enable, és a Prix de Jockey Club-nyerő Sottsass mögött. Az idén Ausztráliában két Group 1-et nyerő Addeybb (7/2), Ahmed Al Maktoum sejk lova is remek esélyekkel állt starthoz. A csúcskategóriák mindegyikében tudott már győzni és helyezést szerezni, tizennyolc versenyéből kilencet nyert és ötször volt második vagy harmadik, e teljesítményével 1.5 millió fontot keresett futtatójának. Lord North (5/1) meglepően rövid odds-szal indult ahhoz képest, hogy ugyan kilenc futásából hatot megnyert, kétszer volt második, és egyszer nyolcadik, de pont ez a fiaskó Listedben született, és a győzelmek közül csupán egy Group 3 és egy Listed állt neve mellett.

Barney Roy viszont ahhoz képest, hogy megnyerte Meydanban a Group 1-es Jebel Hattát, és a Group 2-es Al Rashidiyát, valamint a Listed Prix de Montretout-t Lonchamp-ban, és a 2017. évi ascoti St. James’s Palace Stakes-t, meglepően hosszú, 8/1-es ráta körül mozgott a könyveseknél. A komoly Black Type skalpokat begyűjtő Headman (9/1), Mehdaayih (11/1) és Bangkok (25/1) jó szereplésére kevesen számítottak.

Bátran mondhatjuk, hogy meglepetés született idén a Prince Of Wales’s Stakesben. A start után Bangkok és Addeybb tűnt fel az élen, mögöttük Barney Roy és Lord North szaporázta, a mezőny végén Headman, Japan és Mehdaayih galoppozott. Lord North-t lovasa hamar visszavette a sereghajtók közé, Japan villámgyorsan felment a vezetők mellé, Headmant alig bírta fogni zsokéja. Bangkok, Addeybb, Japan sorrendben folyt a küzdelem a frontban, Barney Roy nem engedte, hogy túlzottan eltávolodjon tőle a trió. Féltávnál járva nem változott jelentősen a sorrend, Barney Roy hátrébb csúszott egyel, a mezőnyt Lord North zárta. A célegyenesre fordulva mindenki beindította a rakétákat. Bangkok állta a támadásokat, ám a távoszlophoz érve szó szerint az egész mezőny felfutott rá, a hét telivér szinte fej-fej mellett galoppozott. A rutinos, hidegvérű angol szpíkert elragadta a hév, amikor Lord North (2016 pher, Dubawi – Najoum, Giant’s Causeway) az élre tört és folyamatosan növelni kezdte előnyét, mad senkitől sem zavartatva, James Dolye irányításával, csodálatos stílusban nyerte a futamot. Mögötte Addeybb végig biztosan tartotta második helyét, a harmadik díjért ádáz csata folyt, amely során Barney Roy megelőzte Japant. A remekül futó Bangkok érkezett haza ötödikként, mögötte Mehdaayih és Headman zárta a sort.

Az alábbi linkekre kattintva megtekinthetik a két futamot:

Hampton Court Stakes:

Prince Of Wales’s Stakes: